A kecskeméti magisztrátus jegyzőkönyveinek töredékei I. 1591-1711. - Forrásközlemények 1. (Kecskemét, 1996)
SZÖVEG KÖZLÉS
Márton; czeglédi Bóbis György és Pánczél István; szentkirályi Fekete Gáspár és szentlőriczi Szekeres János, Magó István etc Die et anno eodem. Kincses János az bátyjával Kincses Istvánnal pörben indulván mémely jóknak kereseti fölött, jóllehet az atyjoktól maradott jókon nem pöröltenek, hanem Kincses István keze alatt az mely lovak voltának, azokon volt az egyenetlenség, ezt mondván Kincses István, hogy másik atyjától maradott jókból, mely az ő anyjának atyja volt, vett volna egy lovat az ő számára még gyermek korában, az mely az ő számára az idő alatt szaporodván, arról valók azok a lovak, azért ő abból öccsének, Kincses Jánosnak semmit nem ad, mivel külön anyától való tőle és semmi közi hozzá. Az atyai jókból nem tiltja együtt való osztozását öccsétől. Ez igy lévén, törvény előtt examenre 223 fogván Kincses Istvánt, mennyi számuk lehetnének az lovak s hogy-hogy szaporodtanak, azt feleié, hogy húsz szám ló és hitivei megfelel róla, maga szaporította és atyja javaiból semmit sem szaporított közülök. Mindazonáltal sok könyörgésünk által arra birtuk Kincses Istvánt, jóakaratjából igért öccsének, Kincses Jánosnak négy öreg lovat, ezzel Kincses János is megelégedvén, békével váltak meg egymástól. Viszont ugyanezen jószághoz más rendbeli atyafiak is szólottak, Börze Ferencznek fiai négyen, ezeknek az anyjok egy volt Kincses Istvánnal mind atyával és ahoz az egy lóhoz szintén annyi közi volt az ő anyjoknak, mint Kincses Istvánnak, őstől maradt jószág lévénés ezek hasonfélét kívántak volna az lovaknak, mely az egy lótól szaporodott. De mivel Kincses István sem az anyjok, sem más atyafiak régi időtől fogván meg nem keresték, ő szaporította, nevelte, mindazonáltal halálos ágyában hagyott volt Kincses István az négy árváknak négy tavalyi csikót testamentumában, ezt jól cselekedte az jámbor, hogy vértagadást nem tett, keresztyéni módon cselekedvén; ezen meg is elégedhetnek az árvák s több sem Ítéltetett nekiek, szép engedelmességgel egymással összve alkudván, ezenben nyugodtanak meg. * Eodem die et anno. Kecskeméti Király István és Godán Dömötör beállván törvényszékünkre, Király István jelenté, hogy ezelmúlt Ősszel Godan Dömötör szolgáit küldvén ki Adacsra széna rakni, estvére kelvén tüzet gerjesztenek önnivalót főzni. Azonban az szél elragadván az tüzet, vitte Király István szénájának, az mely két asztagban lévén berakva, az melyben 80 boglyára felelt (!), azok mind megégtek; Godan urunk is nem tagadja, hogy az ő kegyelme parancsolatjából nem mentenek volna oda szolgák, noha az az tűzrakást nem parancsolta. Hozza elő az szolgát Godan Dömötör, az ki az tüzet gerjesztette, maradjon békével, hol penig elő nem adhatja, ő maga lakoljék róla, avagy keresse kedvét Godan Dömötör Király Istvánnak. Tjk. 1658-1664. 76-81. o. - Szilády K. m. A. 45-48. o. 223 Vizsgálatra, kihallgatásra.
