Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
Sober Péter Összefoglalás Dolgozatomban a hittanoktatással kapcsolatos állami politikát, állami tevékenységet kívántam bemutatni. Főleg azokra a momentumokra koncentráltam, amelyekkel érzékeltetni lehet a pártállam diktatórikus, egyházellenes jellegét. Azt kívántam bemutatni, milyen technikákat, mechanizmusokat dolgozott ki az MKP, majd az MDP arra vonatkozólag, hogy a hitoktatásban részt vevők számát jelentősen csökkentse. Ezzel az volt a célja, hogy az egyházi ideológiát, valamint a népi vallásosságot minél inkább leredukálja a magyar társadalomban és a magyar nép lelkivilágában. Az így kialakuló űrt a marxizmus-leninizmus ideológiájával kívánta feltölteni. Az adatok alapján világosan látszik, hogy ez néhány évtized alatt sikerült is. Az is nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom megfélemlítése tökéletesen sikerült, hiszen a tanácsrendszer bevezetése után néhány évvel már jelentősen csökkent a hitoktatást igénybe vevők száma. A lakosság körében élő vallásosság erejét jól mutatja, hogy az 1956. évi forradalom után újult erővel indulhatott meg hitélet és a hitoktatás, de a Kádár-rendszer puha diktatúrájában a hatóságok erőteljes, ám a korábbinál finomabb módszereinek hatására mindez ismét háttérbe szorult. A hitoktatás visszaszorításának technikáit három fő csoportra osztottam. Az elsőt „adminisztrációs kapunak” neveztem el, a másodikat „perszonális agitációnak”, a harmadik az általános, félelemre és rettegésre épülő légkör volt, amelynek a „félelmi buborék” elnevezést választottam. Ezek a tényezők erőteljesen és rendkívül gyorsan meghozták eredményüket a vallásoktatás vonatkozásában. Dolgozatomban erőteljesen támaszkodtam a helyi református levéltár által őrzött iratokra, amelyek véleményem szerint kiválóan érzékeltetik azt, milyen eredményes volt az MDP ideológiai harca a „klerikális reakció” és így a hitoktatás ellen. Az ideológiai harcban kismértékű változás következett be 1953 nyarán, amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök. Nagy Imre reformjai azonban rövid távon hatottak csupán a belpolitikában, miniszterelnöksége után nem sokkal Rákosi Mátyás és Gerö Ernő is visszaszerezte korábbi hatalmát. Az 1956-os események elsöpörték a magyar sztálinista diktatúra két vezetőjét, de a hitoktatás és az egyházak elleni fellépések, ha nem is ilyen durva formában, de a rendszer végéig, tehát 1990-ig fennmaradtak. Ennek „köszönhető”, hogy a vallásos hit, tehát a hívők száma, a hitoktatásban részt vevők száma folyamatosan és megállíthatatlanul csökkent. 440
