Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Toldi Lóránt: Nyílt titkok. Egy "titkos" parlamenti választás és sajtója a dunapataji választókerületben (1872)
Toldi Lóránt Jankovich Miklós16 ugyanis megkísérelte befolyása alá vonni a korábbi választásokon a Szélbal abszolút felségterületének számító17 pataji választó- kerületet. A megyebizottmányi választás előtt, 1872. január 5-én Jankovich vezetésével „balpárti értekezletet” rendeztek a községben, ahol nem csak a megyei alispáni székre aspiráló jelölt személyéről állapodtak meg,18 de az átfogóan csak balpártinak nevezett politikai irányzat esetleges híveinek számbavétele is megtörtént.19 A pártrendszert tagoló határvonalak képlékenységét mutatta, hogy több olyan személy, így a pataji Dobor János20 és a kalocsai Szabély Antal is a párt „Solt járási központi állandó bizottságának” tagja lett, akiket a radikális 48-as politika híveiként tartunk számon. Még az 1869-es választáson a korábban kétszer is mandátumot nyert, de mérsékeltebb irányba forduló Ivánka Imre által képviselt irányvonal pataji elkötelezettjeként ismert későbbi gőzmalom-tulajdonos nagyvállalkozó, Őri József is elismerte: vita bontakozott ki a „balpárti árnyalatok” támogatása körül. Beszámolója azért természetesen nagyfokú egyetértést tükröz: „egy hang 48-ast kiáltó, a többség azonban és a bizottság a középbalpárt mellett nyilatkozott".2' Ráadásul a „48-as” jelző, 1848 megkerülhetetlen erkölcsisége miatt, szerte a baloldalon használatos volt, persze reálpolitikai képviselhetőségének megítélésében már mérhető differencia mutatkozott. A belső vendéglő nagytermében tartott, „víg poharazással” kísért, 80- 90 résztvevőt, köztük számos megyebizottmányi tagot felvonultató ülésről szóló beszámoló is arról árulkodott, hogy a mozgásban lévő, képlékeny párt- rendszerben továbbra is számos ingadozót „tartott fenn”. Őket politikai-közéleti tekintélyek felsorakoztatásával lehetett egy-egy irányzatnak megnyerni. E szerep ezúttal a választók előtt is jól ismert Ivánka Imrére és egykori, kisellenzéknek tekintett, bár önmagában sem egységesen fellépő Balközép az 1848-as áprilisi kerettörvények alapján elfogadta a kiegyezés tényét, de annak formáját elutasította. Az 1867-es kereteken belül törekedtek volna a nagyobb önállóság kivívására. A radikálisabb, a kiegyezést teljes mértékben elutasító, Ausztria és Magyarország közösségét legfeljebb az uralkodó személyére nézve (perszonálunió) elismerő Szélbal - amely politikájához egyébként többen a Balközép soraiban is húztak - 1848-as Párttá szerveződve vált le véglegesen a mérsékeltebb frakciótöbbségről 1868-ban. 16 MÓRICZ Pál, 1892. 3. Jankovich Miklós az 1869-es országgyűlés legifjabb képviselőinek egyikeként a nyitóülésen körjegyzői szerepet vitt. 17 A vármegye déli részén az 1869-es választásokat követően a dunapataji választókerület - egyetlen szélbaliként - afféle enklávét alkotott a Balközép párti kerületek között. Ez a tény nyilván nem kerülte el a mérsékelt ellenzéki Jankovich Miklós figyelmét sem, aki újabb babérokat és elismertséget (és persze lekötelezetteket) remélhetett a 48-as „körzet” meghódításától. 18 Az ülés Földváry Mihály járási főszolgabíró mellett foglalt állást. 19 „Balpárti értekezlet D-Patajon 1871. jan. 5.” Kalocsai Lapok, 1872. január 14. 1-2. 20 Uo. A helyieket rajta kívül bizonyosan még Láng Géza, az értekezlet jegyzője, valamint a feltehetően ugyancsak pataji Szőke István képviselte. 21 „Levelezés. D.-Pataj, febr. 14.” Kalocsai Lapok, 1872. február 18. 2. 448
