Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)

TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években

zóknak minősítettek. Ingadozónak azokat tekintették, akik el-elmaradoztak a hittanórákról bármilyen okból is történtek ezek. A népnevelők feladata az volt, hogy kialakítsák bennük a természettudományos világnézetet, szemben az addig tanult, és a kommunizmusban elavultnak és babonásnak tekintett vallási nézetekkel. Ezek a látogatások természetesen nem maradtak hatás nél­kül. Ugyanakkor voltak olyanok, akik szembeszálltak a kommunista propa­ganda terjeszkedésével. Főként, de nem kizárólag egyházi személyekről van szó. Tudunk arról, hogy Kalocsán 3 apáca civilben agitált a hitoktatás mellett, Dunapatajon 2 pap, Szakmáron a pap sógora járta a házakat, a hittanbeíratás mellett érvelve. Kalocsán még a párttagok is beíratták gyermekeiket hittanra, Szabadszálláson pedig maga a tanácstitkár. Ettől függetlenül a jelentést tevő elégedett volt a párt munkájával.36 Szintén az agitáció része volt a dezinformációk csöpögtetése a vidéki társadalomba. Tudatos csúsztatásokat, hamis híreket terjesztettek a párt kép­viselői annak érdekében, hogy a hittanóra riasztó legyen, ne pedig vonzalmat keltő. Az agitációnak arra kellett utalnia, hogy a hittan értelmetlen, a hittan­órákon nincs fegyelem, a diákok veszekednek és verekednek az órákon, tehát az legyen a lényeg, hogy a hittan nem jó. Az agitátorok feladatul kapták, hogy a dolgozó szülőket agitálják, „ne a bigott háziasszonynál erőltessék a népne­velő munkát”. A nyári időszakban pedig mindent meg kellett tenni, hogy a papok és lelkészek ne tudják maguk köré gyűjteni a gyerekeket, diákokat.37 A fentiekből kitűnik, hogy nemcsak a hittanra járó diákokat kívánták presz- szió alá vonni, így volt ez a hitoktatókkal, illetve magukkal a papokkal és lelkészekkel szemben is. Az egyházügyi előadó munkatervének egyik eleme az volt, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az „ellenséges” papokkal, és akiket nem tud a rendszer oldalára állítani, azokat le tudja járatni, mivel eb­ben a megyében „ellenséges beállítottságú papok agitációval, az események félremagyarázásával igyekeznek dolgozó parasztságunkat befolyásolni, mun­kájában hátráltatni",38 Szintén fontos tényező volt az ellenséges papokkal és lelkészekkel szembeni nyomozás folytatása, amelyben kompromittáló adato­kat kívántak gyűjteni. A helyi vb titkár utasításba adta az egyházügyi előadó­nak, hogy aprólékos, lehetőleg minden részletre kiterjedő jelentést készítsen az alsópapságba tartozó papokról. Olyan adatokra volt kíváncsi, hogy mikor került az illető a faluba, milyen a magatartása, volt-e ellene fegyelmi ügy, folytat-e illegális hitoktatást, kikkel él egy háztartásban, milyen a tanáccsal Sober Péter__________________________________________________________________________________ 36 MNL BKML XXIII. 2. a. 00196/1952. Mezei Ferenc csoportvezető jelentése a hittan- beíratásokról. 1952. július 12. 37 Uo. Tájékoztatás a klerikális reakció elleni harcról és a hitoktatással kapcsolatban. 00196/1952. 38 MNL BKML XXIII. 2. a. 0011/3/1953. 438

Next

/
Thumbnails
Contents