Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Sóber Péter: Adalékok a Bács-Kiskun megyei hitoktatás helyzetéhez az 1950-es években
zóknak minősítettek. Ingadozónak azokat tekintették, akik el-elmaradoztak a hittanórákról bármilyen okból is történtek ezek. A népnevelők feladata az volt, hogy kialakítsák bennük a természettudományos világnézetet, szemben az addig tanult, és a kommunizmusban elavultnak és babonásnak tekintett vallási nézetekkel. Ezek a látogatások természetesen nem maradtak hatás nélkül. Ugyanakkor voltak olyanok, akik szembeszálltak a kommunista propaganda terjeszkedésével. Főként, de nem kizárólag egyházi személyekről van szó. Tudunk arról, hogy Kalocsán 3 apáca civilben agitált a hitoktatás mellett, Dunapatajon 2 pap, Szakmáron a pap sógora járta a házakat, a hittanbeíratás mellett érvelve. Kalocsán még a párttagok is beíratták gyermekeiket hittanra, Szabadszálláson pedig maga a tanácstitkár. Ettől függetlenül a jelentést tevő elégedett volt a párt munkájával.36 Szintén az agitáció része volt a dezinformációk csöpögtetése a vidéki társadalomba. Tudatos csúsztatásokat, hamis híreket terjesztettek a párt képviselői annak érdekében, hogy a hittanóra riasztó legyen, ne pedig vonzalmat keltő. Az agitációnak arra kellett utalnia, hogy a hittan értelmetlen, a hittanórákon nincs fegyelem, a diákok veszekednek és verekednek az órákon, tehát az legyen a lényeg, hogy a hittan nem jó. Az agitátorok feladatul kapták, hogy a dolgozó szülőket agitálják, „ne a bigott háziasszonynál erőltessék a népnevelő munkát”. A nyári időszakban pedig mindent meg kellett tenni, hogy a papok és lelkészek ne tudják maguk köré gyűjteni a gyerekeket, diákokat.37 A fentiekből kitűnik, hogy nemcsak a hittanra járó diákokat kívánták presz- szió alá vonni, így volt ez a hitoktatókkal, illetve magukkal a papokkal és lelkészekkel szemben is. Az egyházügyi előadó munkatervének egyik eleme az volt, hogy személyes kapcsolatba kerüljön az „ellenséges” papokkal, és akiket nem tud a rendszer oldalára állítani, azokat le tudja járatni, mivel ebben a megyében „ellenséges beállítottságú papok agitációval, az események félremagyarázásával igyekeznek dolgozó parasztságunkat befolyásolni, munkájában hátráltatni",38 Szintén fontos tényező volt az ellenséges papokkal és lelkészekkel szembeni nyomozás folytatása, amelyben kompromittáló adatokat kívántak gyűjteni. A helyi vb titkár utasításba adta az egyházügyi előadónak, hogy aprólékos, lehetőleg minden részletre kiterjedő jelentést készítsen az alsópapságba tartozó papokról. Olyan adatokra volt kíváncsi, hogy mikor került az illető a faluba, milyen a magatartása, volt-e ellene fegyelmi ügy, folytat-e illegális hitoktatást, kikkel él egy háztartásban, milyen a tanáccsal Sober Péter__________________________________________________________________________________ 36 MNL BKML XXIII. 2. a. 00196/1952. Mezei Ferenc csoportvezető jelentése a hittan- beíratásokról. 1952. július 12. 37 Uo. Tájékoztatás a klerikális reakció elleni harcról és a hitoktatással kapcsolatban. 00196/1952. 38 MNL BKML XXIII. 2. a. 0011/3/1953. 438
