Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
léptek az állammal. Különösen külterületeken, a tanyavilág szórványaiban lehetett fokozott mértékben érvényre juttatni az egyházellenes tanügyi intézkedéseket, melyek révén iskolás gyermek ezreit fosztották meg a vallásos nevelés utolsó lehetőségétől. Sándor István kerekegyházi lelkipásztor a gyermekmissziós munka kapcsán lejegyezte, hogy több nagy akadály merül fel az ifjúsági evangelizációval kapcsolatban. Az egyik - objektív - tényező, hogy sok családban a gyermekeknek nem volt ünnepi öltözetük, rongyos, foltos ruhában pedig nem akarták elengedni őket szüleik a vasárnapi gyermekmissziós órákra. Emellett azonban az iskolák vezetésének ellenszenve is egyre nyilvánvalóbb formát öltött. A vasárnapi iskola számára igénybe vett termeket például már nem akarták az iskolák rendelkezésre bocsátani, másutt az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége) foglalta el előlük a helyeket, dacára annak, hogy a tanfelügyelőség a tantermek használatára feljogosította a felekezeteket.234 A kecskemét-szentkirályi misszió plébánosa szerint a vallástanórákat lehetetlenség volt úgy megtartani, hogy tanítás után körzetének mind a 7 iskolájába az előírt heti két alkalommal eljusson. Más eszközökkel, de a város belső részein is egyre több panaszra adott alkalmat a felekezeteknek a hitoktatás megakasztása, ellehetetlenítése. Az iskolák vezetői közül is mind többen gördítettek akadályokat a vallástanítás útjába. Az iparostanuló-iskola igazgatója például a hozzá forduló református lelkésznek kijelentette, hogy intézménye és vele együtt a kereskedőképző iskola nem tudja a hitoktatás „tárgyi feltételeit” biztosítani. Vagyis a hittanórák megtartásához sem tantermet, sem időpontot nem akart adni. Az igazgató nem zárkózott el az iskolán kívül tartandó hitoktatás elől, de véleményét írásba adni már nem akarta. Ezt követően a lelkész panaszos megkeresését az iskolafenntartó Ipari- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz továbbította, melyben felvetette a vallástanítás körül kialakult kétségeit is. „Bizonytalanságban vagyunk abban az irányban is, hogy amíg az iskolák igazgatói írásban nem adják, hogy iskolán kívül is tartható hittanóra, tarthatunk-e egyházi helyiségben hittanórát? Utólag nem lesz-e ebből kellemetlenség?”235 Erősen érződtek a vallásoktatással szemben a nem hivatalos utakon járó módszerek hatásai is: a félelemkeltés, megtorlás, propagandisztikus uszítás, az etikátlan és jogellenes magatartás, mellyel szemben az egyházak tehetetlenül álltak. Ennek beszédes tanújele Bereczky Albert püspök Ortutay miniszterhez írott levele, melyet Kovács Bálint kecskeméti lelkipásztor részére is megküldött. A levelet majdhogynem titkos konspirációs utakon lehetett eljuttatni a címzetthez: Szabó Bence__________________________________________________________________________________ 234 KREL Iktatott iratok. 47/1949. 235 Uo. 301/1949. 376
