Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)

TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között

Szabó Bence

A Kecskeméti Református Tanítóképző Intézet (kb. 1940)

A KREK Könyvtárának gyűjteménye

Ez utóbbi kormányszerv viszont az egyházak felújítási igényeit döntő részben figyelmen kívül hagyta. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a háború alatt és azt követően Kecskemét szinte valamennyi számottevő oktatási intézményét kórházi vagy egyéb katonai célból igénybe vették. Az épületeket csak fokozatosan és teljesen lepusztított állapotban kapták vissza tulajdonosaik. A reformátusok Újkollégiuma például csak 1946-ban tért vissza a hitközséghez, a tanítóképző intézet visszajuttatásának ügye pedig még hosszú évekig húzódott. 1945 júniusában a nemzeti bizottság előtt dr. Rotchild László rendőrorvos (MKP) az intézet kórházi funkcióban való meghagyása mellett szállt síkra. Erősen részrehajló érvelésében arra a következtetésre jutott, hogy a Kaszap utcai iskola felett eljárt az idő, így többé tanintézetként nem lesz rá szükség. Ha ugyanis a kormányzat bevezeti az ingyenes oktatást, a felekezeti intézet szerinte nem állná meg a helyét a versenyben, ráadásul „Kecskemét nem is vette igénybe az iskolát nagyobb mértékben, inkább vidéki tanulók látogatták". 91 Rotchild véleménye szerint így is épp elég iskola volt már Kecskeméten, míg kórházból súlyos hiány mutatkozott. Ennek alapján a nemzeti bizottság a református egyház „vagyoni érdekeinek sérelme nélkül”, az iskola kórházként való átvétele mellett döntött. A határozat szerencsére nem valósult meg, de így is csak közvetlenül az államosítás előtt, az 1947-48. tanév hozta meg a tanítóképzőnek a „felszabadulást”. Az intézmény megszüntetésének hátterében 91

91 MNL BKML XVII. 46. Jegyzőkönyvek gyűjteménye. Jegyzőkönyv a Kecskeméti Nemzeti Bizottság 1945. június 8-án tartott üléséről. 4. p. 304 /1945. sz. NB hat.

318