Gyenesei József (szerk.): Bács-Kiskun megye múltjából 27. (Kecskemét, 2017)
TANULMÁNYOK - Szabó Bence: OKTATÁS PÁRTFELÜGYELET ALATT. Tanügyi irányváltás Kecskeméten 1945 és 1950 között
Szabó Bence____________________________________________________s__________________________________________ megközelítve a feldolgozásra váró témát. Dolgozatom elsősorban a helyi köz- és szakigazgatás tevékenységének, és az azzal összefonódó baloldali pártszervek működésének irányából tekinti az oktatás és kultúra átformálásának folyamatát. A prológus gondolatai közé kívánkozik még, hogy röviden szó essék a feldolgozott forrásanyagról is. Kutatásaim döntően levéltári dokumentumokra támaszkodtak. A kútfők közül a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzött primer forrásanyagot sokoldalú, tisztázó módon egészítették ki a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárában fellelt irategyüttesek. Segítséget nyújtottak mindemellett a korabeli sajtóban megjelent beszámolók, esszék, tudósítások is, melyek a feltárt események politikai-ideológiai hátterének bemutatásában, egyszersmind a korszak közéleti légkörének szemléltetésében igen hasznosnak bizonyultak. A felhasznált terjedelmes iratanyag, a számos forráscsoportra kiterjedő kutatás bár lehetővé tett egy több nézőpontú, ösz- szegzésre törekvő megközelítést, a téma feldolgozása korántsem nevezhető befejezettnek. További feltáró munkára bőven nyílik még lehetőség a római katolikus egyház által fenntartott népiskolák és rendi középiskolák tekintetében, de a város más felekezetei (evangélikus, izraelita) vonatkozásában is maradtak még fehér foltok e tárgyban. I. Kecskeméti közállapotok 1944-1950 1944 ősze 1944. szeptember elején Magyarország hadvezetése az ország keleti részét egészen a Tisza vonaláig hadműveleti területté nyilvánította. Ennek nyomán megkezdődött a térség polgári lakosságának evakuálása is. A front vonala Kecskemétet októberre érte el. A lakosságon pánik lett úrrá, mozdítható értékeikkel, kocsira rakható vagyonukkal a legtöbben útra keltek. A városukat hátrahagyó polgárok számát a Vörös Hadsereg elől menekülő tömegek is szaporították, akik fájdalmas tapasztalataik útján a kecskemétiek riadalmát tovább szították. A kiürítési parancs ellenére akadtak azonban néhányan, akik kötelességből vagy javaikat féltve bennmaradtak a városban. Mások a Kecskemétet övező falvakban, tanyavilágban húzódtak meg, így próbálva átvészelni a zűrzavaros időket. A kiürítés és katonai visszavonulás egyetlen pozitív következménye az volt, hogy a város épületeinek többsége komolyabb kártétel nélkül vészelte át a szovjet megszállás viharos napjait. (Nagyobb károk csak később keletkeztek, amikor 1944 novemberében a német légierő 280
