Bács-Kiskun megye múltjából 26. (Kecskemét, 2014)
Sarlós István: AZ 1929-ES VÁLASZTÁS BAJÁN
hatósági bizottságokba nem kötődött szigorúan a korábban tárgyalt választhatósági meghatározásokhoz. Ennek értelmében a városokban található felekezeteket a legnépesebb egyházi közösségeik élén álló vezető képviselte.18 Baján csak a római katolikus egyháznak volt annyi híve, hogy a vezetői helyet foglalhattak a közigazgatási bizottságban. A szakszerűségi elv figyelembevételével nyertek törvényhatósági bizottsági helyet olyan személyek, akiket közvetlenül az államhatalom emelt pozícióba. Ilyen képviselők voltak Baján: a Magyar Királyi Államrendőrség IV. kerületi főkapitánya, a Magyar Királyi Pénzügyigazgatóság helyi képviselője, a Királyi Gazdasági Felügyelőség helyi vezetője, a tankerületi főigazgató, a királyi tanfelügyelő, a királyi állatorvos, valamint az Országos Társadalom Biztosítás helyi ügyvezetője és a vitézi rend helyi tagjai.19 A törvény értelmében a törvényhatósági bizottság létszámának 5 %-át az örökös tagok tették ki, akiket a bizottság választott soraiba korábbi érdemeikre való hivatkozással megtiszteltetésből.20 Az 1929-es törvény alapján összeálló új, szélesebb választójog alapján megválasztott városvezetés a törvényhatósági bizottság összetétele miatt konzervatívabb lett. Ez önmagában hordozta azt, hogy a városi lakosoknak csökkent a beleszólásuk saját életük irányításába.21 Ez különösen a dinamikusabban fejlődő nagyobb, törvényhatsági joggal felruházott városokat érinthette érzékenyen. Az új törvényhatósági bizottságok választott képviselőinek mandátumát 10 évben, virilis képviselőinek mandátumát 5 évben határozta a törvény. A törvényhatósági bizottságok munkájának szakszerűbbé tétele, a munka színvonalának emelése volt ezzel a cél. Az kétségtelenül igaz, hogy egy hosszabb hivatali idő a gyakorlat miatt pontosabbá és gyorsabbá teszi a munkát, de 10 év elegendő idő a belső érdekcsoportok kialakulásához is.22 A törvényhatósági jogú városokban - így Baján is - a jelöltállítást írásbeli ajánláshoz kötötték. A választókerületből a választók legalább 5%-ának írásban kellett ajánlania az adott képviselőjelöltet. Ez a ma teljesen közismert eljárás a Horthy korszakban nagy felháborodást váltott ki, az ellenzék előzetes írásbeli szavazásként értelmezte az eljárást.23 18 GYENESEI József, 2004. 58. o. 19 BKML IV. 1401. 1929. évi közgyűlési jegyzőkönyv (1929. nov. 20-tól.) 4. o. 20 GYENESEI József 2004. 58. o. 21 Uo. 55. o. 22 Uo. 57. o. 23 Uo. Sarlós István____________________________________________________________________________________________ 70
