Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)

de nem talált a kibontakozáshoz utat, s az önkényuralomra ítélt országnak csak helytállást ajánlott, még 1861. augusztus 22-én katonai parancsszó oszlatta fel.

Ezt követően az osztrák ún. provizórikus kormányzat alatt négy éven keresztül az országgyűlést nem hívták össze. Deák Ferenc 1865-re elérkezettnek látta az időt a cselekvésre, a kiegyezés előkészítésére. Ekkorra az uralkodó is a „magyar kérdés” rendezésétől remélte birodalma egységének biztosítását. Az osztrák kormány azonban nem bízott a kiegyezésre törekvő magyar politikai felek erejében, nem vonták ki Magyarországból a császári csendőrséget, a kormányszékekbe konzervatív politikusokat ültettek. Megbízható embereik kerültek a főispáni székekbe. Deákék tudták, hogy felsőbb körökben, ahol az egész új fordulat terve elkészült, feltételként kötötték ki, hogy az országgyűlést megelőzően a megyei önkormányzatok nem állíthatók helyre. Nehogy az országgyűlés legalitását kétségbe vonják, Deákék belementek az alkuba. Ferenc József kiírta az országgyűlés megnyitásának dátumát: 1865. december 10. Kecskeméten 1865. november 22-én az I., november 23-án a II. kerületben zajlott le az országgyűlési képviselőválasztás.3 Mindkét kerületben az 1861-ben megválasztott két személyt, Balásfalvi Kiss Miklóst és Horváth Dömét küldték a parlamentbe. Horváth a kiegyezést a Deák-párti formában látta kivitelezhetőnek az ország integritásának megtartása mellett. Kiss Miklós pedig a határozati balközép elveinek megfelelően nagyobb külpolitikai önállóság mellett látta megvalósíthatónak Magyarország és az osztrák birodalom perszonálunióját. Az ország belügyeinek intézésére nézve mindketten a 48-as törvényeket tartották irányadónak. Az ország- gyűlésben a többséget Deák pártja alkotta. (Konzervatívok - szélsőjobb: 21, Deákpárt, vagy jobbközép: 180, Tisza Kálmán vezette balközép: 94, Böszörményi-féle szélsőbal: 20 képviselő.) A pártok jobb, szélsőbal stb. elnevezései a képviselőházban elfoglalt helyükre utaltak ebben az időben.

Az 1865. december 10-ére Pestre összehívott országgyűlést három év elteltével, 1868. december 10-én ünnepélyesen bezárta Ferenc József. Az országgyűlés komoly munkát végzett, megalkotta a magyar nemzet és az uralkodó között a kiegyezést, lefektette ennek alaptörvényét, az 1867: XII. törvénycikket. Az 1867. július 28-án szentesített, 69 §-ból álló törvény kimondta Magyarország közjogi és „belkormányzati” önállóságát, ugyanakkor közös ügyeket határozott meg. Közös ügynek nyilvánította: a kül- és hadügyet, valamint az ezek anyagi fedezéséről gondoskodó pénzügyet, intézkedett az ezek működtetéséért felelős delegációk és ún. „quóta-bizottságok” szervezéséről. Magyarország vám- és kereskedelmi szerződést kötött Ausztriával. Törvény rendelkezett a kialakult államalakulat elnevezéséről: Osztrák-Magyar Monarchia. A kiegyezési törvény szentesítése előtt Ferenc József kinevezte gróf Andrássy Gyulát magyar miniszterelnökké (február 17.), valamint az Andrássy-kormány tagjait (február 20.). Ferenc József osztrák császárt és feleségét, Erzsébet császárnét pedig 1867. június 8-án Magyarország és társországai királyává és királynéjává koronázták.

Az 1865-68. évi országgyűlésen kristályosodtak ki az egyes pártok nézetei. Deák Ferenc hívei alkották a kiegyezést szorgalmazó pártot, a Deák-pártot. 1868. április 1-jén a balközép párt értekezlete elfogadta Tisza Kálmánnak az ún. „Bihari pontok”-ban összegzett programját: a delegációk és a közös minisztériumok megszüntetésére, önálló magyar hadsereg megalakítására, a pénz- és kereskedelmi

3 PÉTERNÉ FEHÉR Mária, 1994. 33-76. o.

Péterné Fehér Mária____________________________________________________________________

8