Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
kendőzetlen őszinteséggel egyetlen szót írt le: „kivihetetlen”. A belügyminiszterhez felterjesztett alispáni változat valamivel cizelláltabban, de ugyanezt fogalmazta meg a következő furcsa indoklással: „A haladás, a társadalmi fejlődés a meglevő rétegeket mindjobban szétválasztja, új és új osztályok, rétegek keletkeznek, úgy hogy erre való tekintettel az aránylagos képviseltetés nem is lenne célszerűen keresztülvihető, s az a közérdeknek sem felelne meg. A nagyobb a tekintélyesebb társadalmi rétegek a választásnál érvényesíthetik a képviseletükre vonatkozó igényeiket, a kisebbek csatlakozhatnak a nagyobbakhoz, s így részint közvetlen, részint közvetve minden érdek kiegyenlítést nyer."2' A somogyi tisztikar a választással kombinált virilizmus fenntartása mellett kardoskodott, indoklásként a már sokszor elismételt érvet hangoztatta: a közterhek legnagyobb részének viselői nélkül nem lehet döntéseket hozni a helyi közügyekben. A javaslat szerint a legtöbb adót fizetők és a választott tagok egyharmad-egyharmad arányban osztoztak volna a törvényhatósági bizottsági helyeken. A bizottság egyharmadát pedig értelmiségiek alkották volna, a leírtakból azonban nem derült ki, hogy ők milyen módon válhattak volna az önkormányzati testület tagjaivá. A helyhatósági választójog megilletett volna minden nagykorú magyar állampolgárt, aki írni-olvasni tud, két éve helyben lakik, és nem áll csőd, gondnokság, illetve büntetőítélet hatálya alatt. A választhatóság feltétele a fentieken túl a politikai feddhetetlenség, valamint a hat elemi iskolai osztály sikeres elvégzése lett volt. A tervezet a nőktől kategorikusan és indoklás nélkül megtagadta mind az aktív, mind a passzív választójogot. Gyenesei József________________________________________________________________ A vármegyék elképzelései a helyhatósági választójog átalakítására Közel négyévnyi hallgatás után, 1922. december 10-én ismét napvilágot látott a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének hivatalos közlönye: A vármegye. Az újraindított lap első számában Rakovszky Iván belügyminiszter köszöntő szavai mellett felhívást intézett a vármegyei tisztviselői kar jeles tagjaihoz arra kérve őket, hogy fejtsék ki álláspontjukat a közigazgatási reform legújabban nyilvánosságra került tervezetével kapcsolatban.22 A Bethlen-kormány közigazgatási elképzeléseinek ismeretében az átalakítások gyors megvalósítása azonban nem sok sikerrel kecsegtetett, ennek ellenére a tervezett reformok híre újabb riadalmat keltett a vármegyei nemesség körében. Ezért Hederváry Lajos, a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének újdonsült igazgatója Rakovszky belügyminiszternél tett december eleji bemutatkozó látogatását igyekezett arra is felhasználni, hogy hasznos információkat szerezzen a közigazgatási reform munkálatairól a felbolydult vármegyei közönség kedélyeinek megnyugtatása végett. A találkozón a miniszter kihangsúlyozta, hogy a Magyar Országos Levéltár, K-148 Belügyminisztérium, Elnöki iratok. 1922-11-677 (7302/1921.) Ezúton szeretnék köszönetét mondani Polgár Tamásnak a Somogy Megyei Levéltár munkatársának, aki önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta ezt a forrást. A vármegye, 1922. dec. 10. 1. sz. 1. o. 70
