Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Gyenesei József: TÖREKVÉSEK A HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÓJOG MEGREFORMÁLÁSÁRA AZ 1920-AS ÉVEKBEN
jei közül - a választóközönség választott volna meg.12 „A háború és a forradalmak felrázták a közönséget a közélet jelenségei iránt tanúsított közömbösségéből, és a társadalom minden rétegének figyelmét és érdeklődését fokozott mértékben terelték a közügyekfelé. Ennek a nagyobb fokú érdeklődésnek nagyobb fokban való érvényesülését biztosítja a javaslat azáltal, hogy a bizottság összes tagjait a választóközönség választja.”13 Az adófizetés számításánál csak azokat az adófajtákat vették volna figyelembe, amelyeket valamely hivatásszerű foglalkozással összefüggésben, illetve amelyeket a vármegye területén fekvő ingatlanok után kellett megfizetni. A belügyminiszter javaslata a vármegyék számára elfogadhatatlan volt, mert a tervezet a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását „a kellő vagyoni és értelmi korrektívumok" alkalmazása nélkül, a „legszélesebb körű” választójog alapján képzelte el. Ugyanakkor a virilista tagsági jogosultságot is a „választás esélyinek” akarta kitenni, pedig - mint állították - a virilizmus volt az, ami eredeti alakjában biztosította a középosztály érvényesülését, jelentette a közügyek önzetlen szolgálatát, a kulturális fejlődést és a szociális haladást.14 A törvényhatóságok közönsége keserű és felháborodott hangvételű feliratok sokaságában hazafias aggodalommal tiltakozott Horthy kormányzónál, a kormánynál és a Nemzetgyűlésnél a tervezett változtatások ellen. A reformok szükségességét a vármegyék ugyan elismerték, de azok időszerűtlenségére hivatkozva egyúttal kérték a törvényjavaslatoknak a napirendről való levételét. Kijelentették, hogy a vármegyének, mint a legerősebb nemzeti intézményünknek a lebontása még békeidőben sem javasolt, nemhogy a mostani zavaros időkben, amikor a világháború és a forradalmak következében szétzilálódott ország jogrendjének helyreállításában, a konszolidáció megteremtésében az alkotmány e bevált védőbástyája zászlóvivő szerepet vállalt. A vármegyék tiltakozása miatt a belügyminiszter az önkormányzati szervek újjáépitését célzó törvényjavaslatok visszavonására kényszerült, döntését azonban a Nemzetgyűlés előtt a kormány átalakitásával indokolta. Ferdinandy 1921. január 12- én a Belügyminisztériumban a főispánok részvételével tartott értekezletet a közigazgatási reform kérdésében.15 A miniszter január végén jelezte, hogy a törvényhatósági választójogról szóló új törvényjavaslat elkészült, és még hozzátette, reméli, hogy a Nemzetgyűlés gyorsan elfogadja a javaslatot és akkor március második felében megtarthatók a törvényhatósági választások.16 Hamarosan kiderült azonban, hogy a tervezett önkormányzati reformok ellen eddig felirati úton tiltakozó vármegyék semmifajta változtatást nem fogadnak el. Az ezt követően kibontakozó országos méretű ellenállás láttán Ferdinandy február 19-én lemondott belügyminiszteri tisztségéről, távozásával a helyhatósági választójog újraszabályozására irányuló törekvések egy időre lekerültek a napirendről. * 24 Gyenesei József________________________________________________________________ Az indoklásban leírtak szerint a kétszeres számból történő választás elég tág teret enged a kiválasztásra, de az ennél nagyobb számú jelölt esetén a fizetett adók összege annyira leszállna, hogy a virilizmus lényege illuzórikussá válna. Irományok 1920-22. V. kötet, 149. sz. Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) Alispáni iratok 727/1921-es alapszámhoz tartozó 24 877/1920. és 26 723/1920. iktatószámú iratok. Budapesti Hírlap, 1921. január 13. 1-2. o. Pesti Hírlap, 1921. január 29. 1. o. 68
