Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Szabó Bence: HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOK IZSÁKON A XIX. SZÁZAD FORDULÓJÁTÓL A TANÁCSRENDSZERIG

Nevezett pártnak a működése sem politikai, sem rendészeti okokból nem aggályos, mivel számottevő tagjai úgyszólván alig vannak, államellenes tanokat nem terjesztenek [,..]”21 - derül ki az izsáki főjegyzőnek a járási főszolgabíróhoz intézett 1933. évi jelentéséből. A szélsőjobboldal szerveződése mellett lappangva és tiltva, de az ipari és mezőgazdasági munkásság, városi értelmiség körében éltek a szocialista, szociáldemokrata eszmék és törekvések, amelyek különösen erősödni látszottak a gazdasági világválság okozta nyomor, elszegényedés következtében. A konzervatív „úri középosztály” vezette politika és bürokrácia kezdettől gyanakodva, ellenszenvvel tekintett mind a szélsőjobb, mind a baloldal nyílt és illegitim tevékenysége felé. Izsákon a baloldali, kommunista ideológia jelenléte kevéssé érződött, tekintve, hogy nagy létszámú gyáripari munkásság a községben nem volt, a birtokstruktúrára alapvetően jellemző kis- és közepes üzemméret, az intenzív, apróbb parcellákon is jövedelmező kertkultúra pedig a társadalmi különbségek kiegyenlítése irányába hatott, mely nagyban oldotta az egzisztenciális feszültségeket.

_________________Helyhatósági választások Izsákon: a XIX. század fordulójától a tanácsrendszerig

A Tanácsköztársaság időszaka Izsákon

1919. március 22-én reggel Budapest házain városszerte kitűzték a vörös zászlót jelezve, hogy egy új szakasz, a Tanácsköztársaság etapja kezdődött el. A szociáldemokrata, agrárszocialista mozgalmak törekvéseit egyesítő, a társadalom, kultúra és tulajdonviszonyok sok évszázados adottságait egy csapásra megváltoztatni akaró új hatalom hamarosan vidéken is megszervezte politikai irányító testületéit, a helyi hatalmi elit leváltásával, eltávolításával, ha kellett, megfélemlítésével. A Tanácsköztársaság előzményének tekinthető az ország idegen katonai megszállása, a győztes hatalmak teljesíthetetlen „békefeltételei” és a kaotikus gazdasági helyzet teremtette krízis. A szükségállapotra tekintettel a honvédelem, fegyveres ellenállás megszervezésére és támogatására vidéken, így Izsákon is sort kellett keríteni: 1918. folyamán Dr. Cholatinszky Jenő, az izsáki nemzetőrség szervezője 80 fős irreguláris erő felett parancsnokolt, igaz az 1918. decemberi közgyűlés rendelkezett a testület létszámának 25 főre csökkentéséről. A haderő további fenntartása is elrendeltetett, „amíg azt a szükség és közérdek megkívánják”?2 1919. május 9-én a forradalmi tanács „megbízható elvtársak”23 fegyvereinek esetleges kiadásával bízta meg a direktóriumot. Az izsáki milícia elsősorban rendfenntartó feladatokat kapott, illetve szükség szerint a vörös őrség rendelkezésére bocsátották. Intézkedés született továbbá „községi őrség szervezése” ügyében is, e testület parancsnoki tisztét Beke József töltötte be.24

21 BKMÖL V 340. Közigazgatási iratok, 4702/1933.

22 BKMÖL V 340. Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, 25. kgy./1918.

23 Uo. 7-1919/T.ü. jkv. M).

24 Uo. 7-1919/T.ü. jkv. T).

47