Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Péterné Fehér Mária: A KIEGYEZÉS UTÁNI ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN (1869)

sajnos hátramaradásában létező országos ipar” és a „gazdászat” [mezőgazdaság] felvirágoztatását bármi áldozattal. Az így minden tekintetben megerősödött ország alkotmányos úton az országos érdekek kockáztatása nélkül, keresztül tudja vinni a közjogi törvények átalakítását. Míg a közjogi törvények országgyűlésről országgyűlésre történő megtámadása, meddő közjogi vitákkal az ország polgárai közt pártokat keltve, „a fejedelem és a nemzet közt keletkezett bizalmat már csírájában elher- vasztva” csakis a nemzet kárára lennének. Külön szólt a bíróságok és törvényszékek „gyarló lábakon” állásáról. Volt megye Magyarországon, ahol 20-21 törvényszék működött, másikban mindössze 3. Míg a törvényszékkel rendelkező városokban a polgári pereket a város vitte, a bűn-, telek- és árvaügyekben a megyék intézkedtek. Szükségesnek látta Horváth Döme a bíróságok és törvényszékek ügyének rendezését, a polgári és büntető törvénykönyv megalkotását. (Az új országgyűlés az 1869: IV. törvénycikkben rendelkezett „A bírói hatalom gyakorlásáról", melynek 1. §-a kimondta: „Az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülöníttetik”.) Ugyanilyen fontosnak tartotta Horváth a megyék és községek törvényhozás útján való rendezését, a törvényhatóságok és a felelős kormány hatáskörének mielőbbi szabályozását. (Ez az 1870: XLII. te.-ben realizálódott.) Horváth szerint törvényt kell alkotni a hitfeleke- zetek autonómiájáról, a középiskolák és felsőbb tanintézetek korszerű, egyöntetű átalakításáról, az úrbéri maradványok végleges megszüntetéséről, „a zilált társadalmi viszonyok” megoldásaként az egyesülési szabályokról, a honosításról.

Kortesbeszédében Horváth Döme kitért „Szent István koronája” területi egységének visszaállítására: a magyar és horvát határőrvidéknek és a „magyar koronának egyik gyöngyszemének: Dalmáciának”, az anya- és társországokhoz való visz- szakapcsolására. Horváth Döme szerint ezekről kell a következő országgyűlésnek törvényeket alkotni: „ezen országgyűlésnek - írta - a szó legszorosabb értelmében törvény-alkotónak, és ország-rendezőnek kell lennie".

Kecskemét dolgaira áttérve Horváth Döme így jellemezte a korabeli helyzetet: „Közel három éve lesz, hogy egyesek által [...] a pártoskodás, az egyenetlenség mag- vai rendszeresen és fokozatosan szétszór attak. Azóta a köztünk napirenddé, második természetünkké vált, hogy egymást gyanúsítsuk, egymás iránt bizalmatlansággal viseltessünk, s mert politikailag különbözőleg érzünk és gondolkodunk, pártérdekből egymást hazaárulónak nevezzük és jellemezzük." „Vigyázzunk, tisztelt polgártársak! — figyelmeztetett Horváth Döme ha csak magunk közt egyenetlenkedünk, csak szóval hazafiaskó dunk, a közüggyel önzetlenül foglalkozni szerető kevés férfiainkat is a közpályától elidegenítjük". Ha nem az intézetek számának növelését, a műveltségi állapot fejlesztését, az anyagi jólét felvirágoztatását tartják szem előtt, akkor „ez az országnak népességre nézve egyik legnagyobb városa, a mi hibánk és mulasztásunk mellett [...] míveltségben és anyagi jólétben [...] sajnosán hátramarad".

Beszélt arról is, mit akar ő elérni az országgyűlésben, ha bizalmat kap. Mindent el kell követni, hogy „most már megkoronázott magyar király által szülővárosunk királyi várossági oklevele mielébb és tényleg kiadhassák". Másik fontos kérdés, hogy a törvényszékek újjászervezése során Kecskemét törvényszéki székhely legyen, ezzel Horváth Döme szerint „egy nagy vidék szükségképpen központjává válik". [Csak emlékeztetőül: Kecskemét ekkor még Pest-Pilis-Solt megye része volt, nem volt megyeszékhely.] Tudomása volt arról, hogy a „törvényszéki székhely” jogért szom_____________________A kiegyezés utáni első országgyűlési képviselőválasztás Kecskeméten (1869)

23