Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

ÖSSZEFOGLALÓK

is főleg az elvégzett munkafajtákra, az időjárásra, a munkások számára vonatkozó adatok és a vállalkozónak adott művezetői utasítások szerepelnek. A szerző a száraz műszaki adatokat mellőzve az építkezés időbeli folyamatát követi végig, és sok olyan fontos eseményt, az építkezést hátráltató körülményt emel ki, amely színesíti, érdekessé teszi magát az építési folyamatot, így az építési naplót is (pl. munkássztrájk, az 1911. július 8-i földrengés stb.).

Sajnálatos módon maga a napló befejezetlen maradt. Nem maradtak meg benne az építkezés befejezését, a szükséges ellenőrzések, javítások megtételét és az átadást rögzítő bejegyzések. Ennek ellenére hasznos információkkal szolgál egy XX. század eleji építkezés munkálatairól, az építkezés körülményeiről, az építési folyamatban részt vett cégekről, személyekről.

Összefoglalók.__________________________________________________________________

Szabó Bence

A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI

A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN

A tanulmány a területi tervezés, fejlesztés fél évszázadát mutatja be Bács-Kiskun megye területén. A településhálózat fejlesztésére kidolgozott koncepcionális modellek „felvirágzása” az 1940-50-es évtized fordulójára esett, arra a történelmi periódusra, amikor a szocialista tervutasítás mindent átható és átszabó bürokratizmusa volt az egyedül meghatározó. A területi tervezést kezdetben kizárólag a nehézipar- centrikusság vezérelte, emellett kialakításában komoly szerepet játszottak az ’50- es évek ideologikus politikai szándékai is. A településhálózatot ebben a szcénában kizárólag az ipari üzemek telephelyeiként kezelték, ez határozta meg a fejlesztések, beruházások fő irányait is. A városok és községek fejlődését a fejlesztés, működését a működtetés fogalomrendszere váltotta fel. A hazai településhálózat sokarcúságát, emberi léptékét, múltjából gyökerező kulturális és földrajzi sajátságait sematizáló ideák és a házgyári vasbeton-urbanisztika szabványosított típustervei formálták egy- nemüvé. A későbbiek során a terület- és településhálózat-fejlesztés célja és eszköztára együtt alakult a hivatalos politikai, gazdasági irányváltásokkal, reformokkal. A nehézipar-központú modellt az 1960-as évtizedtől egy kiegyenlített területi fejlődés váltotta fel, a termeléscentrikus politikában pedig mind nagyobb szerepet kapott a lakosság ellátása, az életszínvonal javítása. A modernizációs törekvések, szemléleti irányváltások ellenére a rendszer teljes megújulásra, önmaga átértékelésére nem volt képes, a területi tervezés mindvégig felülről szerveződő, a célokat és eszközöket eszmei alapokon meghatározó struktúra maradt.

214