Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
ri teljesítmény, elavult termelési-gyártási struktúrák mellett mindinkább elszakadt a realitás talajától. A rendszer stabilitása immár csak a külföldi hitelfinanszírozás útján volt megoldható, egészen a pénzügyi és politikai összeomlásig. Valóban fenntartható, a lokális adottságokon és igényeken alapuló, a helyi energiákat megmozgató területfejlesztés és organikus gazdasági növekedés a központilag vezérelt tervgazdasági intézményrendszer falán nem tudott áttörni: a modernizációs törekvések, szemléleti irányváltások ellenére a rendszer teljes megújulásra, önmaga átértékelésére nem volt képes. A területi tervezés mindvégig felülről szerveződő, a célokat és eszközöket eszmei alapokon meghatározó struktúra maradt. A területfejlesztés korrekciói az alapok megváltoztatása nélkül éppen annyira életképtelennek és tarthatatlannak bizonyultak, mint az 1968-as „szabályozott piac” rövid életű gazdasági reformtörekvései. A kudarcok ellenére ezek az országos perspektívától a területi szintig lebontott, részletes, átfogó és komoly távlatokat kijelölő elképzelések mégis fontos és érdekes, sőt, mondhatni megismételhetetlen kordokumentumokká váltak. Egy ilyen mértékben sematizált, településfunkciók, területi szerepkörök minden részletét felölelő térhálózati modellt a mai decentralizált, önkormányzati önrendelkezésen alapuló rendszerben már lehetetlen volna keresztülvinni. Az állam, az egyes kormányzati intézmények, valamint annak alsóbb szintű igazgatási szerveinek feladatai teljes mértékben megváltoztak, így a területi tervezés céljai, sem eszköztára nem összevethető a Magyar Népköztársaság korszakával. Szabó Bence___________________________________________________________________ 206
