Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
centrális szerepköre ugyanakkor nem minden téren bontakozott ki, így a település- hálózat központi szerepkör nélküli elemeitől markánsan nem lehetett különválasztani, ezek a térstruktúra elemi csomópontjaivá csak a „jövőbeni” fejlesztés során válhattak volna.81 Az alsófokú központok között súlyponti településeket is kijelöltek, amelyek a területi ellátás terén vezető szerepet játszottak és ehhez mérten nagyobb támogatásokat kaphattak. Megyeszerte 10 ilyen települést nevezett meg a koncepció82, közülük Kiskunmajsa, Jánoshalma, Lajosmizse és Solt kiemelt fejlesztését külön is meghatározták. A nyolc középfokú (és középfokú társ-) centrum vonzáskörzete esetében a tervezet revideálta és összetettebbé alakította beosztást. A reális területi vonzásokra hivatkozva a koncepció mindössze hat valódi középfokú vonzáskörzetet, a városok agglomerálódó erőterét jelölte meg. Megszüntette a bácsalmási középfokú körzetet, a bajai körzethez csatolással. A kunszentmiklósi középfokú körzetet szétosztotta: Solt és vonzáskörét Kalocsához irányították, míg a maradék kunszentmiklósi részkörzet Kecskemét fennhatósága alá került. A 20/1980. VB-határozat döntésének értelmében a területi vonzáskörzetek főbb vonalaikban az alábbiak lettek83: a) Kecskeméti középfokú körzet a névadó központi település mellett két társközpont, Kunszentmiklós és Tiszakécske települések alkotta konglomerátum volt. A kunszentmiklósi részkörzet jellemzője, hogy települései többirányú, a megyén belül és azon kívül nyúló kapcsolatrendszert építettek ki, amely mélyen benyúlt a térség problematikusnak ítélt területébe is: az előnytelen közlekedésföldrajzi helyzetű, gazdaságilag fejletlen Dunavecse körzetébe. Az egykori járási székhely köré szerveződött körzet a megye leghátrányosabb helyzetű, városhiányos peremvidékének számított. A kecskeméti vonzáskörzet másik „alrendszere” a tiszakécskei részkörzet ipar és tiszai turisztika terén előnyös fejlődésen ment keresztül. A Tisza-parti alcentrum ekkor már prosperáló település volt, termelési, ellátási, területszervezési és más vonatkozásaiban jól körülhatárolható, kompakt vonzáskört tudott maga körül teremteni. b) A bajai középfokú körzet területi hatásköre 1980-ban egészült ki a bácsalmási középfokú részkörzettel és a kiskunhalasi járás egyes községeivel. Rádiuszában a községi településszerkezet nem tette szükségessé középfokú társközpont kinevezését, elégségesnek mutatkozott az alapszintű ellátás lokális alcentrumait megjelölni: ezek Bácsbokod, Gara, Nagybaracska és Sükösd községek lettek, amelyek fennhatósága alá egy-egy községet kapcsolt a tervezet. Szabó Bence___________________________________________________________________ „Az alsófokú központok tényleges szerepköre csak az ellátó funkciók bővítésével, a területi vonzás erősítésével bontakozhat ki.” BKMÖL XXIII. 1/a. 1980. 14. kötet. 72. p. s2 Dunavecse, Solt, Izsák, Kerekegyháza, Lajosmizse, Szabadszállás, Kecel, Soltvadkert, Jánoshalma, Kiskunmajsa. BKMÖL XXIII. 1/a. 1980. 14. kötet. 73. p. 83 BKMÖL XXIII. 1/a. 1980. 14. kötet. 73-76. p. 198
