Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
nem decentralizálható tevékenységek biztosították a megyei vonzáskörzet (ellátási körzet) és a székhely kapcsolódását. Bács-Kiskun területén a településhálózat fejlődésének sajátosságai lehetővé tették egy másodlagos centrum kijelölését is, amely Bajára esett. A trianoni határokon belül meghagyott Bácska egykori kereskedelmi, igazgatási csomópontjához a megye déli részén közép és alsó szintű vonzáskörzeti központok kapcsolódtak. Ezzel Baja a hálózati rendszerstruktúrában közvetlenül Kecskemét mögé került. A dunai várost egy köztes kategóriával az OTK részleges felsőfokú központként sorolta be. Középfokú központok (hat városi és nagyközségi rangú település: Kalocsa, Kunszentmiklós, Kiskőrös, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza) az átlag 50-60 ezer fős lakosságot elérő körzetek centrumtelepülései lettek, amelyek szűkebb vonzáskörzetük igazgatási, gazdasági, intézményi ellátását voltak képesek biztosítani. Hiányosabb településfunkciók miatt részleges középfokú központ osztályba egyedüliként Bácsalmás került. A városokat, urbanizálódó községeket követve az alapszintű lakossági ellátást a kiemelt alsófokú körzetközpontok hálózata szolgálta. A szám szerint kilenc - öt—tízezer fős - település kijelölésére közlekedésföldrajzi, topográfiai adottságok, településfunkcióik figyelembevételével került sor. Ezzel 15-20 ezer lakosú vonzáskörzetek számára kívánták elérhetővé tenni a mindennapi élethez szükséges intézményi ellátás és a munkavállalás lehetőségét. A központi szerepkört betöltő települések rangsorának legalsó szintjén az alsófokú központok álltak, amelyek a helyi ipar központjainak és a mezőgazdasági üzemek székhelyeinek is otthont adtak. Az alsófokú központok a településhálózati rendszerben vonzáskörrel nem rendelkeztek, így csupán önmaguk centrumai lehettek. Azon települések tartoztak ide, amelyek az előnytelen közlekedésföldrajzi viszonyuknál fogva nem kapcsolódhattak közvetlenül valamely kiemelt alsófokú központhoz, így az alapszintű ellátást helyben kellett megszervezni. Megyeszerte négy község alkotta e csoportot. A településhierarchia legalsó lépcsőfokát a központi szerepkörrel nem rendelkező településelemek jelentették. Ide tartozott a kis lakosságszámú, legfeljebb a helyi szükségletet kiszolgáló településhalmaz 64 községe. Itt említhetők meg az ún. fejlesztendő külterületi lakott helyek (24 db) és üzemi készenléti lakótelepek (28 db) kategóriái, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság munkaerőigényének biztosítékai voltak. A beruházásoknál e specifikus gazdasági szerepkörű lakott helyek esetében csak a legszükségesebb fejlesztéseket engedték. Az egyéb - gazdaságilag nem releváns - külterületi lakott helyek, a bokor és szórvány településű tanyák kapcsán fejlesztési feladatokat igen, eszközöket nem határozott meg az OTK.59 Az 1971-es OTK településosztályokhoz rendelt funkcióit, ellátási szintekhez kapcsolt intézménytípusokat az alábbiakban részletezzük: ____________________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága és a Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága közös határozatba foglalta a tanyai lakosság életkörülményeinek javítását célzó feladatokat. A rendelkezés azonban csak kevés kézzelfogható határidős feladatot, forrásokkal támogatott intézkedést tartalmazott, sokkal inkább az általánosságok szintjén mozgott: „A tanyák megszűnése alatt [...] is gondoskodni kell a tanyai lakosság alapvető ellátásáról, életszínvonaluk fokozatos javításáról, kulturális igényeik kielégítéséről. [...] biztosítani kell az oktatás, művelődés kereteit [...] helyi felmérésnek messzemenően figyelembe kell venni [...] a külterületen élő tanyai lakosság ellátásának, életszínvonalának javítását BKMÖL XXXV. 1. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának iratai. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága és a Bács-Kiskun Megyei Tanács 1971. december 22-i ülésének határozata. 2. p. 185
