Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)

Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN

c) Üzemi készenléti szolgáltató lakótelep

Kizárólag üzemi finanszírozással a helyi üzem, üzemegység dolgozói részére kiépített lakótelepek voltak. E típus esetében a megyei tanács településformát nem kívánt megszabni, spontán folyamatokra bízta a szerveződést, mert a megfogalmazott vélekedés szerint a tanyai lakosság szolgálati hitelből épített lakásokba költöztetése aránytalanul nagy erőforrásokat kötne le, míg a személyi tulajdon hiánya nem tenné lehetővé a mesterségesen létesített telepek fennmaradását.

d) Külterületi lakott helyek

Továbbra sem fejlesztendő alakzat volt. Adminisztratív eszközökkel elfojtani szándékozott lakóhelyeket jelentettek a tanyasorok, szórványosan települt tanyavilágot alkotó településformációk. „Ezen települések nem fejleszthetők, lakásépítés nem engedélyezhető és az OESZ szerinti építési korlátozás alá esnek’*1 - állt a területi tervezés direktívájában.

7. Üdülőterületek

Országosan a kezdeti erőltetett ütemű iparosítást az 1960-as években az élet- színvonal fokozatos emelésére is súlyt helyező (gazdaság)politika váltotta fel, amelyben a lakossági fogyasztás növelésére, bizonyos jóléti beruházásokra is sor kerülhetett. A tömegturizmus mint népjóléti ágazat stratégiájában Bács-Kiskun megyében is sor került a fellelhető üdülőterületek kijelölésére és a fejlesztési dimenziók, irányok meghatározására. Bács-Kiskun jellegzetes alföldi megye, turisztikai szempontból felfedezetlen, kiépítetlen terület volt, amely még inkább indokolttá tette az idegenforgalmi beruházásokat. A fejlesztések prioritásában a tömegturizmust, szervezett nyaralást, táboroztatást lehetővé tevő beruházások és a hétvégi házak, magán és vállalati üdülők kommunális beruházásai álltak. A Bács-Kiskun megyei üdülő- területeket vonzási potenciáljuk alapján két csoportba rendelték47 48: 1. „kiterjedt vonzási körrel rendelkező üdülőterületek”, amelyek megyei, vagy akár regionálisan frekventált övezetek voltak (Baja - Petőfi Sziget, Dunapataj - Szelidi tó, Lakitelek - Tőserdő, Kunfehértó - Fehértó, Soltvadkert - Vadkerti tó); 2. „helyi jelentőségű hétvégi üdülőtelepek, kirándulóhelyek” (Kalocsa - Meszesi Dunapart, Kiskunhalas - Sóstó, Tiszakécske - Tiszai strand, Tiszaalpár - Holt-Tisza stb.), amelyek lokálisan szolgálták a körzetükben élő lakosság pihenését. Az 1. osztály esetében központi (megyei) forrású, ún. kiemelt fejlesztésekre is lehetőség nyílt, míg a 2. csoportba tartozó kilenc lokális jelentőségű üdülőkörzetnél csak egyes helyi források bevonásáról lehetett szó.

_______________________________A területi tervezés Bács-Kiskun Megyei vonatkozásai

4

7 BKMÖL XXIII. 1/a. 1968. 23. kötet. 115. p.

48 Uo. 120-121. p.

175