Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Szabó Bence: A TERÜLETI TERVEZÉS BÁCS-KISKUN MEGYEI VONATKOZÁSAI A TELEPÜLÉSHÁLÓZAT-FEJLESZTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A TANÁCSKORSZAK ÉVEIBEN
fordulatot követően kiformálódtak a központilag irányított tervgazdaság intézményesült keretei is. A gazdaságpolitika új irányítói a felzárkózást a XIX. században megrekedt indusztrializmus eszméi alapján gondolták véghezvinni, egy „megkésett” kelet-európai ipari forradalom megteremtésével. A nehézipar alapjainak lerakását évszázadok szerves fejlődését átugorva szélsőséges radikalizmussal, hadigazdálkodásra emlékeztető módszerekkel kezdték meg a szovjetizált blokk országai. Az iparosítást, mint az osztályegyenlőség és általános jólét egyedül üdvözítőnek tekintett célját, egy olyan időszakban emelték piedesztálra, amikor a beruházások lehetősége rendkívül korlátozott volt, azokat csak a lakosság életminőségének rovására lehetett végrehajtani. A gazdasági tervutasítás modellje hívta életre az első országos településhálózati vonatkozású terveket, amelyek kezdetben kizárólag az ipartelepítés eszközei voltak. A területfejlesztés elméletének kidolgozását a Népgazdasági Tanács és az Országos Tervhivatal, valamint a fennhatóságuk alatt álló Területrendezési Intézet végezte el, amely 1949-1950 folyamán lerakta az elméleti alapokat. Ennek megfelelően a „vas és acél országát” tervgazdasági ciklusok szerint ütemezett beruházásokkal kellett felépíteni, amelynek feltétele volt az üzemi telephelyül kijelölt településállomány szükség szerinti átformálása. A területi tervezés alapját a települések népgazdasági funkciói jelentették, ehhez igazították a fejlesztési forrásokat is. A gazdasági hasznosság elve mentén kijelölték a településhálózat egyes osztályokba tartozó elemeinek céljait, feladatait, valamint ehhez kapcsolódóan meghatározták a területfejlesztés szükséges irányát. Eredményül a területi tervezés egy önálló, hierarchikus rendszerré állt össze, amely alapvetően a rendezési tervtípusok „leosztásának” alapja lett. Következményként egy vulgár-ökonómiai szemléletű, életidegen és falu-, tanyaellenes településhálózati politika született. A modellek első, átfogó változata, mondhatni archetípusa a hazai településeket funkcionálisan három nagyobb osztályba rendezte: I: országos jelentőségű városok, amelyek a mai fogalomrendszer alapján megegyeztek a regionális központokkal. Bács-Kiskun megye területén ide egyetlen várost sem osztottak be. II: városias szerepkörű települések csoportja, amelyek a tradicionális alföldi és dél-dunántúli mezőgazdasági területek centrumai, piacközpontjai közé tartoztak. A területi tervezés koncepciója alapján „II. osztályba sorolt városok és községek a mezőgazdasági termelés politikai, gazdasági, igazgatási, szociális, kulturális stb. központjai, illetőleg ilyen központokká fejlesztendők. Ezért fejlesztésüket úgy kell szabályozni, hogy környékük (vonzási körük) mezőgazdasági lakosságának megszervezésére alkalmasak, szociális, kulturális igényeinek kielégítésére képesek legyenek [...] környékük (vonzási körük) mezőgazdasági felvevő piacaivá fejlődjenek III: falvak csoportja. A tervezet alapján az e csoportba sorolt „településekfejlesztését oly módon kell irányítani, illetve korlátozni, hogy egy új, a szocialista Szabó Bence___________________________________________________________________ Hajdú Zoltánt idézi Beluszky Pál. BELUSZKY Pál, 2003. 223. o. 148
