Bács-Kiskun megye múltjából 25. (Kecskemét, 2011)
Kőfalviné Ónodi Márta: A KISKUNFÉLEGYHÁZI SZENT ISTVÁN-TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE 1808-1880
harmonium beszerzéséről.89 Mikor ezek az előfeltételek teljesültek, a váci püspök vállalta is a templom felszentelését. A consecrálási ceremóniára 1880. szeptember 19-én, a Pünkösd utáni 18. vasárnapon került sor. A megyéspüspök, Peitler Antal József ezen a napon szentelte fel a félegyházi újtemplomot Szent István király tiszteletére és adta át a használatnak. A felszenteléssel egy időben azonban nem alakítottak ki a templom mellé külön plébániát, továbbra is az ótemplomi plébános felelt az egész város katolikusainak egyházi ügyeiért. Csak 1885-ben, a plébánia- és kántoriak épületeinek biztosítása után alapított a püspök a Szent István-templom mellé saját plébániát. 1885. október 1-jén lépett hivatalba az új plébánia első vezetője: Kiss Boldizsár plébános.90 Kőfalviné Ónodi Márta------------------------------------------------------------------------—-------------Összegzés A Szent István-templom történetének első korszaka kapcsán mindenképpen ki kell emelni e jelentős vállalkozás néhány sajátosságát. Ezek közül az egyik legszembetűnőbb, hogy a templom megépítése Félegyháza lakosainak és vezetőinek olyan közös ügye volt, amely mögé több évtizeden keresztül megbonthatatlan egységben sorakoztak fel az itt élő emberek. E kezdeményezés során támadt ugyan számos vitatott kérdés, és előállt jó néhány kedvezőtlen történelmi szituáció is, ezek ellenére azonban a félegyházi politikusok és a városlakók töretlen és megkérdőjelezhetetlen hittel ápolták az Újtemplom felépítésének gondolatát. Ezen ügy kapcsán olyan áldozat- vállalás és közösségi szellem mutatkozott meg a városban, amely napjaink számára is példaadó lehet. Ennek egyik jele az a jelentős mértékű közadakozás, amelynek során nemcsak a város legtehetősebb polgárai, hanem a kevésbé jómódú, sokszor írástudatlan lakók is önzetlenül áldoztak anyagi javaikból a templom felépítésére. Az Újtemplom, a maga impozáns méreteivel, harangjaival és berendezési tárgyaival teljesen közadakozásból, illetve a város anyagi erőforrásaira támaszkodva épült fel, a támogatók között sem püspököt, sem gazdag főurat, sem közigazgatási elöljáróságot nem találunk. Ugyancsak megkapó a város vezetőinek azon felelősségteljes gondossága, ahogyan a rájuk bízott javakkal sáfárkodtak. A pénzügyi háttér megteremtése, a kivitelezők kiválasztása, az esztétikai és a műszaki szempontok összehangolása terén mindvégig szembeötlő az az elkötelezettség, amellyel a döntéshozók - egyetlen és kizárólagos szempontként - mindvégig a város érdekeit tartották szem előtt. Elhivatottságuk különösen is megmutatkozott az olyan döntéshelyzetekben, amelyek során például alternatívák (lehetséges tervezők, kivitelezők, műszaki megoldások) közül kellett választani, illetve amikor különböző problémákra (anyagi források előteremtése, kivitelezési hiányosságok kijavíttatása, járulékos épületek kijelölése) kellett megtalálniuk a legoptimálisabb megoldást. Az Újtemplom megépítése és a plébánia alapítása valóban a városlakók közös ügye volt, amelynek sikerét nem csupán az anyagi áldozatvállalás közössége, hanem a lelki-szellemi kötődés teremtő ereje is biztosította. 89 Ehhez részletesen lásd: KŐFALVINÉ Ónodi Márta, 2010. 42-47. o. 90 BKMÖL V. 171/a. 1885. szeptember 22-i ülés 138/1885. (121.) 128
