Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Kőfalviné Ónodi Márta: Fazekas Mária Blandina, Egy iskolateremtő iskolanővér

(S. V. D.)123 helyi rendi iskolájában tanítottak. A legtöbben kézimunkáztak is (kötés, horgolás, fonás, foltozás, varrás), és sokan gazdálkodtak, illetve kertészkedtek is.124

A nővéreket egyelőre csak az iskolából tiltották ki, de a zárda helyiségei még az ő birtokukban voltak. November 9-én azonban egy kb. 20 főből álló állami bizottság jegyzőkönyvileg az egész Constantinumra igényt támasztott a félegyházi lakásínségre és arra hivatkozva, hogy a nővéreknek Félegyházán a Constantinumon kívül is van elég elhelyezkedési lehetőségük. A generális főnöknő azt az utasítást adta, hogy írásos állami végzés nélkül ne költözzenek ki a nővérek a házból. Készült azonban egy vész-forgatókönyv is, amely meghatározta, hogy kényszerhelyzetben hol húzhatnák meg magukat az apácák. A lehetséges helyek között szerepelt a „családi ház”-ként emlegetett „Minta Otthon”, a Blandina nővér tulajdonában lévő szőlő, illetve az ottani lakóház (ez 10 nővér befogadására volt alkalmas), a verbita atyák rendháza, illetve több ismerős család lakása.125 A kiskunfélegyházi zárdát ekkor még nem kellett elhagyni a nővéreknek, később pedig még több szerzetesnő került ide, ugyanis 1950-ben „gyűjtőtáborrá” vált a Constantinum. 1950. június 9-én 41 nővért, más rendbelieket is hoztak ide a Dunántúl több helységéből. A város lakói élelmiszer-adományokkal segítették a nehéz helyzetben lévő apácákat.126 A kormány és a Püspöki Kar között 1950. augusztus 30-án jött létre megegyezés a szerzetesrendek feloszlatásáról és azok házainak átadásáról. Az erről szóló 1950. évi 34. sz. törvényerejű rendelet szeptember 7-én jelent meg. Ezzel megszűnt többek között a félegyházi „gyűjtőtábor” is. A szerzetestársulatokat feloszlató rendelet kiadása után a leltározó bizottság beleltározta az addig a szerzetesnők használatában lévő bútorokat és egyéb tárgyakat. 1950. október 6-án vette birtokba Kiskunfélegyháza város vezetősége az épületet és a leltári tárgyakat. A nővérek ezen a napon, délután öt órakor hagyták el a gazdasági épület kapuján át az eddig használatukban meghagyott épületrészt.127

Fazekas Mária Blandina néhány rendtársával Félegyházán maradt. Jellemző a helyi oktatáshoz, a szívügyének tekintett mezőgazdasági középiskolához való viszonyára, hogy 1950-ben, mikor nagyobb földterületre volt szüksége az ekkor már állami mezőgazdasági gimnázium néven működő iskolának, Blandina nővér felajánlotta a még birtokában lévő földterületet a Közoktatásügyi Minisztériumnak. így írt erről: ,,[a minisztérium] felajánlásomat el is fogadta és 1950. március 9-én az iskola céljaira birtokába is vette. A felajánlott terület birtokbavételekor nemcsak a föld- ingatlant adtam át az iskola céljaira, hanem annak összes élő és holt leltári felszerelését, valamint a földbirtok területén begyűjtött és gondosan elraktározott összes takarmánykészletet és vetőmagvakot, minden ellenérték nélkül. [...] Sem az élő, sem a holt leltári felszerelés, sem pedig a takarmány és vetőmagvak átadására az akkori

____________________________________________Fazekas Mária Blandina, egy iskolateremtő iskolanővér

123 Verbita: Isteni Ige Társasága (Societas Verbi Divini, SVD) 1875-ben missziós feladatok végrehajtására létrehozott katolikus szerzetesrend. Kiskunfélegyházán a verbiták 1942-ben nyitottak fiúkollégiumot és missziósházat.

124 BKMÖL XII. 6. Zárdái személyzet, 1948/49. és 1949/50. A kiskunfélegyházi zárda nővérei.

125 Uo.; BANGÓ Beáta, 2000. 63. o.

126 BKMÖL XXXII. 4/a. 133. (Répa Bernadett Mária Anna kézirata) 39-40. o.

127 Uo. 38.

67