Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Kőfalviné Ónodi Márta: Fazekas Mária Blandina, Egy iskolateremtő iskolanővér
túlra, így a társulat fennhatóságán kívülre került a nagyobb rendházak java része (a zombori, újvidéki, szabadkai, magyarkanizsai rendházak), Csonka-Magyarországon csak két olyan intézmény maradt - a kalocsain kívül - ahol tanítónőképző működött: a bajai és a félegyházi. Ezért ennek a kettőnek az összehasonlítása vethet némi fényt a Constantinum fejlődésére.109 Az 1920-as évek közepéig a félegyházi rendház gyors ütemben fejlődött, a nővérek kezdeti létszáma megháromszorozódott, míg a Constantinumban tanuló növendékek száma megduplázódott. Ezután egy stagnáló időszak következett, majd egy újabb látványos fejlődés, mikor a nővérek létszáma 60 fölé emelkedett. Ez egyértelműen a mezőgazdasági lányközépiskola beindításával függött össze, hiszen egy újabb tanári kart kellett létrehozni, ezenkívül megnőtt az igény a házi nővérek munkája iránt is. Baján a kiugró fejlődés éppen arra az időszakra tehető, mikor a Constantinum- beli nővérek létszáma nagyjából változatlan volt, erre az időszakra esik Fazekas Mária Blandina bajai tevékenysége is (1933-1936). Valószínű, hogy nem Blandina nővér személyéhez köthető a bajai iskolák fellendülése, inkább azért került Blandina nővér Bajára, mert ott a megnövekedett feladatok miatt szükség volt egy tapasztalt, nagy iskola igazgatásában már jártas személyre. A Constantinum 1937 utáni gyors növekedése viszont - ha áttételesen is - mindenképpen Blandina nővérnek köszönhető. Az 1937-es állapotokhoz képest, amikor Baján és Félegyházán közel azonos volt az iskolanővérek létszáma, a tíz évvel későbbi eredmények azt mutatják, hogy Baján nem változott a helyzet, Félegyházán viszont 33%-kal növekedett a szerzetes nővérek száma. Ez mindenképpen a mezőgazdasági lányközépiskola megszervezésének köszönhető, ott pedig Blandina nővéré volt a főszerep. ____________________________________________Fazekas Mária Blandina, egy iskolateremtő iskolanővér A Constantinum a második világháborúban és az államosításig A mezőgazdasági lányközépiskolának 1948-ig csak egy rövid, tizesztendős élet adatott. Ráadásul erre az egy évtizedre mindenképpen rányomta bélyegét a második világháború, az iskola végigszenvedte annak minden borzalmát. A korabeli írott forrásokban lépten-nyomon előbukkan a háború valamilyen hatása, legyen szó a Constantinum építkezési gondjairól, az élelmiszer- és a fűtőanyag-beszerzési nehézségeiről, a hadiárvák felkarolásáról, a sebesült katonák ellátásáról, a megrövidített 1943/44-es tanév problémáiról. Az igazi szembesülés a háborúval 1944-ben következett be, mikor a város összes középiskoláját (állami tanítóképző, fiúgimnázium, polgári fiúiskola) hadicélokra foglalták le, s ezen iskolák tanulói is — váltakozó tanitási renddel - a Constantinumban kaptak elhelyezést, ám a hadműveletek következtében október 6-án itt is kénytelenek voltak beszüntetni a tanítást. Ekkor a Constantinumot magyar és német katonai alakulatok lefoglalták, majd orosz hadikórház, később fo- golyelosztó-tábor lett. Az iskolanővérek 1945. január 9-én kezdték meg a tanítást, saját épület híján a helybeli iparos- és kereskedőtanonc iskolában, nagyobb magán109 A kalocsai anyaház mint a társulat székhelye és központja más kategóriába tartozik, mint a félegyházi Constantinum. Itt nemcsak tanítónő-, hanem polgári iskolai tanárnő- és óvónőképző intézet, árva- ház és szanatórium is működött. 63
