Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Major Zénó: Népművelés a Rákosi-korszakban Baján
1949-es év Magyarországon a szocialista munkaverseny-mozgalom kezdete volt. Februárban Baján megindult a kultúrverseny, 28 csoport vett részt a versenyben: 7 énekkar, 6 színjátszó csoport, 14 tánccsoport és 1 zenekar, továbbá 360 egyéni induló. A cél nem az volt, hogy 5-10 perces előadás alapján egy reggeltől estig tartó műsort követően a zsűri győztest hirdessen, hanem az, hogy munkaversenyt folytassanak. A csoportok kötelezték magukat, hogy 4 hónapon keresztül dolgoznak az önképzés és kulturális tömegnevelés vonalán. Például az énekkarok arra kötelezték magukat, hogy legalább hetente egyszer gyakorolnak és a taglétszámot 29 százalékkal emelik (ez az önképzés vonalán előírt munka), továbbá heti kétszer nyilvánosan fellépnek és egyszer tömegéneklést tanítanak üzemekben (kulturális tömegnevelés). Az egyéni versenyzők kötelezték magukat, hogy bizonyos könyveket elolvasnak, versekkel, népdalokkal, szovjet filmekkel ismerkednek (önképzés), valamelyik kul- túrcsoport munkájában részt vesznek, és műsoros esteken szerepelnek (kulturális tömegnevelés).18 A kultúrversennyel szinte párhuzamosan mozgalom indult Baján a Szabadművelődési Felügyelői Hivatal, a népi szervek és bajai zenepedagógusok közti együttműködés eredményeként. A mozgalom neve a „Jó muzsikát a dolgozóknak” volt. Úgy gondolták, azt már elérték, hogy „a nép nem olvas fasiszta könyveket és a demokratikus kultúrpolitikának köszönhetően már silány színdarabokat sem láthatnak, viszont a legnagyobb emberformáló ereje a muzsikának van. A muzsika nem a gondolatokhoz, hanem az érzelmekhez szól. Ezért ha egy ember mindig rossz muzsikát hall és azt szereti, valamint annak ritmusára érez, akkor hiába vannak helyes fogalmai az életről, ezek a fogalmak nem fognak hússá és vérré válni benne. Életérzése ferde lesz, vágyai hamisak, magatartása helytelen. Viszont a jó muzsikát a dolgozóknak mozgalom célja az volt, hogy olyan muzsikát ismertessen és szerettessen meg a dolgozókkal, mely nem a felületességre, érzékiségre, az élvezetek hajszolására, hamis érzelgősségre, sírvavigadásra, reménytelenségre nevel, hanem optimizmusra, a valóság szeretetére, komolyságra, mélyből fakadó életre. Egy szó mint száz, rossz muzsika helyett jó muzsikát”. A mozgalom eldöntötte, hogy gyakran fog olyan hangversenyeket rendezni, amelyeken a nagymesterek könnyű darabjaival ismerkedhetnek meg a dolgozók.19 Nem csak a rossz zene, a giccs sem kerülhette el sorsát. A népnevelők vicces formában, versek, novellák, hanglemezek, vetített képek, színpadi jelenetek során nevetették ki a giccset. Azonban a fő cél az volt, hogy megértesse a nézővel, hogy milyen káros és romboló a giccs minden formája, bármilyen álruhában vagy ártatlannak látszó formában látható. Baja dolgozóinak, de különösen az ifjúságnak fel kellett vérteznie magát az egyik legalattomosabb ellenség a szórakoztatás ürügye alatt mérgező giccs ellen.20 Samba, swing, lovacska nélkül is lehet táncolni. Harcolni kell a selejtkultúra ellen.21 Ez a lakosság alapvető igényeinek korlátozása, bár a „giccs” csak egy volt a tiltott dolgok közül. 1949. július 31-én emlékeztek meg Petőfi Sándor halálának 100 éves évfordulójáról. Feladatul kapták a népművelők „önálló” jelszavak szerkesztését, 18 „Vármegyénkben és Baján megindult a kultúrverseny”. Bajai Hírlap, 1949. február 19. 2. o. 19 „Jó muzsikát a dolgozóknak”. Bajai Hírlap, 1949. február 26. 2. o. 20 „Giccs vagy realista művészet?”. Bajai Hírlap, 1949. március 26. 4. o. 21 „Béke anyja: munka, érted harcolunk!”. Bácsbodrog Népe, 1949. július 15.3.0. ___________________________________________________________Népművelés a Rákosi-korszakban Baján 323
