Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
tömegek ki-kitörő indulati hullámait kordában tartó gárdára, a szakmai és vezető funkciókat, nevelőfeladatokat ellátni képes káderekre. A párt számított megbízható népművelői, pedagógusai, aktívái agitációs munkájára a dolgozó nép meggyőzésében: a nyomor, szegénység okozói nem a kommunisták, hanem a népi demokrácia konok ellenségei, a klerikálisok, kulákok és reakciósok. A kutatás lényeges területe volt a diktatúra hatalompolitikai elveinek és azok megvalósítására tett gyakorlati megoldásoknak a vizsgálata is. Az állampárt az igazgatási struktúrát és az intézményrendszer egészét saját ideológiája alapján formálta át: egy végletekig központosított, kettős hatalom gyakorlatára épülő rendszerben a Párt akarata alá vetette a szak- és közigazgatás egészét. A tanyabokroktól a megyeszékhelyig félkatonai szigorral, direkt utasításokkal ellenőrizte és irányította a közügyeket a pártállami adminisztráció. 1950—1951-re egy minden korábbinál tökéletesebb és kiterjedtebb nyilvántartási rendszer épült ki. Direktívái alapján minisztériumi szinten koordinálták a megye káderpolitikáját, szabták meg igazgatási struktúráját, helyezték pozícióba vagy távolították el vezető funkcionáriusait. Az állam befolyását, közvetlen irányításának, beavatkozásának lehetőségeit nemcsak az igazgatás valamennyi ága és szintje fölött tudta soha nem látott mértékben kiterjeszteni, de ennél tovább is jutott: fennhatósága alá kényszerítette a társadalmat, államosítva az egyén méltóságát, a személyes szabadságot a létező legkisebb dimenzióba száműzve. Az elvárások és a gyakorlat azonban csak a kikozmetikázott jelentésekben, hangzatos jelszavakban élt, a valóságban sohasem tudott beteljesülni. A teoretikus elvek alapján átszervezett, mindent tudni és irányítani akaró bürokrácia a saját súlya alatt rogyott meg. A központosítás végletekig vitt növelése a várt eredményeket nem hozta meg, sőt a centralizáció fokozásával fordított arányban a hatékonyság is csökkent. A forrásanyag sokat elárul a rendszer helyi szintű zavarairól, működésének alacsony színvonaláról is, amelyen a felsőbb szervek dorgáló leiratai, szankciói sem tudtak lényegesen változtatni. Nem csupán az országos nagypolitikában, de lokálisan is szükségessé vált az elvek és gyakorlat kapcsolatának újragondolása. Óvatos igazgatási reformkísérletekkel, szervezeti átalakulásokkal, személycserékkel nem lehetett orvosolni a struktúra rugalmatlanságát. Törvényszerű irány volt a megváltoztathatatlan körülményekkel való megalkuvás, a háttérben zajló társadalmi konszolidáció, amelynek valódi kibontakozása már a következő évtizedre tehető. _______Oktatás- (és) politika — Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun megye közoktatásának területén 319
