Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
javaslattétel végett. A hittanoktatásra beterjesztett személyek fellebbezési jogukkal látszólag élhettek ugyan, de a hivatalos ügymenet szerint „fellebbviteli” kérvényüket csak a döntéshozó kormányszervhez adresszálhatták. A vallástant oktatók felfüggesztése vagy továbbalkalmazása mellett a hivatal jogköre volt mérlegelni az egyházi hivatást betöltő személyek öregségi nyugdíjjogosultságát is, amely szintén a tanügyi igazgatás ostora volt. Ennek egyik esete jelenik meg a katymári segédlelkész A. elleni vizsgákat anyagában. A dokumentum már első olvasatra is sokkal inkább a bolsevik hatalmi kiszoritás gyakorlati metódusát, mint egy községi lelkipásztor elvárható gondolkodásmódját tükrözi. Az MDP helyi szervezetétől kiállított passzus szerint a lelkész egy megrögzött antidemokrata magatar- tású egyházi személy, aki nem elég hogy kispolgári és kulák elemekkel tartott fenn kapcsolatot, de provokátor akcióival viszályt is szított a párt és az egyházközösség tagjai között: gyanúba hozta ugyanis a helyi kommunistákat egy közterületi szobor elszállíttatásával, továbbá kereszteket döntött le a faluban stb., és egyébként is nevezett „alattomos jellemű személy”82 83. Mivel a lelkész nem állt magas egyházi pozícióban, az információ személyes indíttatású ellenszenvből táplálkozhatott, vagy a helyi pártszervezet alacsony társadalmi elfogadottságára, vele szemben megnyilvánuló ellenállásra vezethető vissza. Hasonlóképp történhetett Madarason is, ahol S. plébános nyugállományba vonulásakor az MDP községi szerve állított ki „támogató” állásfoglalást. A kádervélemény nyelvezete és stílusa önmagát minősíti: „ [...] a volt madarasi apát plébánosnak a magatartása nem volt megfelelő arra nézve, hogy ötét [sic!] a Népidemokráciánk [sic!] nyugdíjazásban részesítse [...] templomi beszédében nem egy esetben a Népidemokráciánk [sic!] ellen lázító beszédet tartót [sic!] az valóság, hogy a legtöbb esetben csak burkolva, de eztet [sic!] minden esetre ki lehetett érteni, hogy a lazítás a rendszer ellen fent forog [...] a vezetőség javasolja, hogy tartsák el ötét [sic!] a hívei akiket ő uszított a rendszerünk és a munkás osztálynak a kormánya ellen. Nyugdíját nem javasoljuk.”*1 Lajosmizse egykori lelkésze nyugellátását egykori nemesi családokhoz fűződő baráti kapcsolataira és közszolgálati érdemeiért kapott kormányfőtanácsosi címére alapozva utasította el a helyi MDP titkár.84 Tiszakécskén a helyi segédlelkész kinevezését annak erkölcstelen életmódjával indokolva hárította el a pártszerv vezetője: a vádak szerint a lelkész uszító és antidemokratikus munkát fejtett ki, majd összeállt egy férjezett asszonnyal.85 A forrásban megvádolt tiszteletes álláspontját, érveit nem tartalmazza az irat, éppúgy amint a fent bemutatott kádervélemények egyikében sem tértek ki a megfigyelt személyt pozitív színben feltüntető tényekre, esetleg személyét a vádak alól tisztázó körülményekre. Ahol az informátorok nem tártak fel kizáró cselekményt, ott az illetékes hivatal mérlegelte az alkalmazás feltételeit. Az előírások szerint klerikális nevelő „beállításánál” ügyelni kellett a nevelőtestület szociális összetételére, és arra hogy vezető 82 BKMÖL XXIII. 11. Iktatószám nélküli hitelesített iratmásolat. Kibocsátó: Magyar Dolgozók Pártja Katymári Szervezete. Hitelesítő: özv. Wágner Sándorné személyügyi előadó. Címzett: Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. Oktatási és Népművelési Osztálya. Kiadás dátuma: 1950. november 16. 83 BKMÖL XX1I1. 11. 158./1950. 84 BKMÖL XXIII. 11. 174./1950. 85 BKMÖL XXIII. 11. 165./1950. _______Oktatás- (és) politika — Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun megye közoktatásának területén 313
