Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)
Szabó Bence: Oktatás- (és) politika. Káderpolitikai kérdések Bács-Biskun megye közoktatásának területén (Az 1950-es évtized fordulója)
Személyi kérdések a vallásoktatásban „Az 1945 és 1948 közötti kormányok deklarált célja a szeparáció, az állam és az egyházak szétválasztása volt [...] a marxista-ateista pártok a szétválasztást a »klerikális reakció« elleni harcként, az egyházakon belül pedig gyakran életre-halálra menő kultúrharcként értelmezték."12 A hatalmi kiszorítás eszközeként az állam az elvárt együttműködésre nem hajlandó egyházi vezetőket leváltotta, eltávolította, helyüket a hatalomhoz lojális személyekkel töltötte fel, akik ún. egyezményeket kötöttek az állammal. A kétoldalúnak beállított megállapodások felszámolták az egyházi önrendelkezést, így többek között a felekezetek autonóm hitoktatói tevékenységét is pártkontrol alá vetették. Az egyezmények alapján az iskolai hitoktatást végző egyházi személyek kinevezésébe a világi hatalom ellenőrzési és döntési jogosítványra tett szert, így a hitoktatás a személyzeti politika részévé vált. A vallásoktatás feladatairól szóló végrehajtási utasítás73 feltétele volt a megyei szintű személyi jegyzék felállítása. A felvett nyilvántartási lapok helyes kitöltésére és pontos megküldésére külön felhívta a szakminiszter a megyei oktatási osztályok vezetőit: mert a „kellő körültekintés hiánya kedvezőtlen politikai kihatásokkal járhat”™. Az oktatásügyi adminisztráció számára az adatgyűjtés feladatait nagyban nehezítette, hogy a lekáderezett személyek pártszemináriumon nem vettek részt, 1948-at megelőzően zömmel felekezeti iskolákban, intézményekben látták el hivatásukat. A párttagság a klérushoz kötődő hidakat, személyes kapcsolatokat is inkább igyekezett felégetni, mint jó viszonyt kiépíteni vele. A népi szervek, aktívák és rejtőzködő szimpatizánsok kérdéses hitelességű információi, jellemzései általában felszínes, sematikus és elfogult képet adtak a célszemélyekről. Kalocsát mint egyház-kormányzati székhelyet és „alma mater”-t a propaganda a klerikális reakció veszélyes tűzfészkének tartotta. A vezető papság és több más egyházi személy leinformálása mégis sok fejtörést okozott a helyi tanács oktatási osztályának. A közölt adatokat a városi pártszervezet segítségével tudták - úgy- ahogy - beszerezni, ez mégis számos ponton hézagos maradt. A várt eredmények hiányában az adatgyűjtésbe a belügy politikai nyomozó hatósága is beavatkozott, esetenként a helyi szervek megkerülésével: „[...] ma 10 én jött fel hivatalomba ez a nyomozó elvtárs aki kezébe vette [...] az ügyet. [...] mindenkit megmozgatott, de senki nem tud bővebb adatot róluk [a megfigyelt személyekről] [...] Ha az A VH nem tud róluk semmi közelebbit akkor mi még annyit sem tudunk mint ők”15 - áll a kalocsai VB oktatási osztályvezetőjének 1950. november 10-i jelentésében. A klérus exponált tagjairól felvett jellemzések alapvető szándéka a papság politikai kockázati szempontú elemzése volt. Ezekben az egyén múltbéli aktivitása, vallott nézetei, egyházon belüli és társadalmi befolyása, kapcsolatrendszere esett legnagyobb súllyal 72 73 74 75 72 Főszerk.: Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században. II. k. A demokratizálódás kudarca(i) (1945-1956). Szekszárd, 1996-2000. Internet: http://mek.niif.hu/02100/02185/html/260 . html (2009. október 21.). 73 BKMÖL XXIII. 11. 1101-2-11/1950. 74 Uo. 75 BKMÖL XXIII. 11. 182/1950. _______Oktatás- (és) politika — Káderpolitikai kérdések Bács-Kiskun megye közoktatásának területén 3 11
