Bács-Kiskun megye múltjából 24. (Kecskemét, 2010)

Apró Erzsébet: Kodály-évfordulók Bács-Kiskun megyében

ünnepelt életét megeleveníteni, „lelki reliefjét megmintázni elérhetetlen feladatEzt követően a polgármester, Kecskemét és Kodály Zoltán kapcsolatának eseményeiből ragadott ki néhány momentumot: „[...] Élete és művészete Hérakleitosz igazolása: Az ember sorsa - saját jelleme [...] Hivatását maga szabta meg. [...] a természet és a történelem megidézője, [...] művészetének egyik legfontosabb eszmeköre a gyermekkorra való visszaemlékezés. [...]” Emlékeztetett továbbá a Hírős Héten, Vásárhelyi Zoltán által megszólaltatott kórusra, a Katona József Társaság ünnepi ülésére, „[...] amelyen elmék és szívek százait hódította meg, barátokat szerzett emberfölötti erőt sugárzó, [...] egyéniségével.”

A polgármestert követően dr. Vojnovich Géza, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára így kezdte beszédét: „A magyar irodalom történetében Kecskemét nagy és nemes városánál fényes lappal van feljegyezve Katona József. Most a város másik lapot nyit, amelyen Kodály Zoltán neve lesz felírva.”

A város törvényhatósági bizottsága nevében Vadász Ferenc, th. bizottsági tag kapott szót, majd Mészáros István a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége Központi Vezetősége, Művészeti Bizottsága és a hozzá tartozó 400 munkás énekkar sok ezer tagja képviseletében köszöntötte az ünnepeltet.

Az elhangzott üdvözlésekre Kodály Zoltán emelkedett szólásra. Szavaiból azt a gondolatot emeltem ki, amely a legjobban megérintett, beszédének kezdő és befejező mondatait: „Fiatal koromban bánkódtam néha azon, hogy miért nem vagyok én otthon sehol olyan módon, mint valaki, aki végigmegy a faluján és a kiskapuban sógor, koma int neki, minden házban, ha bemegy, rokona, vagy régi ismerőse üdvözli. Az ilyen ember lelkében mélyebb a humuszréteg, a gyökerek mélyebben nyúlnak a talajba. [...] Gondviselés különös kegyelme volt, hogy most élek, mert a budapesti ostrom alatt magam is közel voltam a halálhoz és könnyű lett volna átköltözni a másvilágra. Hogy ezt a napot mégis megérhettem, azért tölt el különös örömmel, hogy látom belőle, hogy nemcsak én tartom ezt az utat helyesnek és megküzdésre érdemesnek, hanem városunk közönsége is. Az elhangzott beszédekből úgy veszem ki, ezt tartják itt is, mint jómagam legfontosabbnak. És ha most megkoronázzák életemet még azzal, hogy otthont adnak oly módon, hogyha most végigmegyek Kecskemét utcáin, talán nem is régi rokonok, de ismerősen és megértőn fognak tekinteni, valamint magukénak éreznek. Ez az amiért örömmel adom poraimat a kecskeméti homoknak, hogy azt termékenyítsék.”1

________________________________________________________Kodály-évfordulók Bács-Kiskun megyében

A zeneszerző köszöntése 75. születésnapján

A megyei napilap hasábjain 1957. május 9-én felhívás jelent meg Kálmán Lajos8 zenetanártól, a megyei művelődési tanács tagjától „ Javaslat egy Kodály-fesztiválra. Mit adhat Bács-Kiskun megye Kodály Zoltánnak, születése 75. évfordulójára?”9 cím- mel. A felhívás kivonatosan a következő szöveget tartalmazza:

7 BKMÖLIV. 1903/a. 1947. évi 373. Kgy. hat. (465. /11./ és 467. /13./ oldal.)

8 Kálmán Lajos, dr. (1921-1999), népzenekutató, a kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanára 1947— 1965. 1975-ben Kodály Emlékéremmel tüntették ki, 1993-ban Kecskemét Díszpolgára címet kapta. Internet: www.kjmk.hu:82/olib-bin/w21.bat?session=1283073409 (2007. 10. 24.)

9 Petőfi Népe, 1956. május 9. [4], o.

281