Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

A Nemzeti Hadsereg által uralt dunántúli területeken féktelen terror folyt a Tanácsköztársaság szereplői ellen. A fővezérség - a Friedrich-kormány rendelkezéseit semmibe véve - külön utasításokat adott az ott működő hatóságok részére, és azok végrehajtását fegyvereseire támaszkodva ki is kényszerítette. A kormányzat helyi szerveinek tevékenységét elégtelennek ítélve, Horthy 1919. augusztus 28-án utasítást adott minden katonai és polgári hatóságnak, hogy „a legerélyesebb kézzel azonnal lásson hozzá [...] a még szabadon lévő izgatók, a múlt bűnös kommunista rendszerben szereplők letartóztatásához és leggyorsabb elítéléséhez" J

9 Horthynak a miniszterelnökhöz szeptember 12-én intézett átirata szerint „a fővezérségnek szomorú tapasztalatai vannak a jelenlegi bírói karnak főleg a bolsevistákkal szemben tanúsított szinte nevetséges, enyhe eljárásáról". Követelte, hogy „a polgári bíróságok szigorított eszközökkel rendelkezzenek a volt kommunista elemek megbüntetésére [...]. Az eddigi törvények nem adják meg a bíróságoknak azon hathatós eszközt, amely oly szigorú eljárást biztosíthatna volt bosevisták ellen, mint az a népérzetnek megféler. Kiemelte, hogy a „katonai karhatalmak túlkapásai is csak akkor lesznek véglegesen kizárva, ha mindenki tudja, hogy az elfogott kommunista vezérek még akkor is megkapják kiérdemelt büntetésüket, ha nem is lehet közönséges bűntetteket rájuk bizonyítani"} A karhatalmi alakulatok, különítmények a bolsevisták és a zsidók ellen a jog felrúgásával jártak el. Friedrich István miniszterelnök szerint a ^fehérgárdisták [...] a megyei hatóságok és a közönség legnagyobb felháborodását kiváltó önkényeskedéseket követnek el, sőt népítéleteket provokálva számos embert kivégeztettek". így „a hadsereg, illetve azok egyes parancsnokai figyelmeztetendők volnának, hogy saját felelősségükre ne ítélkezzenek és büntessenek". A hadügyminiszter ezért augusztus 16-án el is rendelte, hogy „a fehércsapatok garázdálkodásai (akasztás, népítélet) erélyesen beszüntetendök", de felhívásának foganatja nem volt.

31 A román megszállók távozása után a Nemzeti Hadsereg alakulatai bevonultak a kiürített területekre. Ezzel viszont - Váry Albert megállapítása szerint - „olyan szellem jelent meg, mely a bolsevista gyanúsítottak ellen kíméletlen eljárást követelt [...]. A katonai különítmények, s általában a katonai személyek megkísérelnek beleavatkozni a polgári büntető hatóságok" hatáskörébe is. E felfogást szemlélteti a kaposvári törvényszék tárgyalásán megjelent karhatalmi parancsnok kijelentése, mely szerint „a vád igen enyhe, ö azt akarja, hogy hazaárulás címén menjen a vád", továbbá a bírósággal érzékeltette, miszerint „a katonaság feltétlen halálos ítéletet kí> 32 van . A katonai, félkatonai alakulatok tagjai behatoltak a fogházakba is, ahol a letartóztatottakat bántalmazták, megkínozták, őket elhurcolták, kivégezték.

33 A fogházakért felelős ügyészek igyekeztek a jogszabályok rendelkezéseit megtartatni, a foglyok biztonságát szavatolni. Ez azonban olykor nehéz és veszélyes helyzeteket is NEMES Dezső (szerk.), 1956.1. k. 155. o. Uo. 158.0. Uo. 154-155. o. VÁRY Albert, 1993.; NEMES Dezső (szerk.), 1956. I. k. 159. o. A kaposvári törvényszék helyettes elnökének jelentése az IM-ben az 1919. november 11-i tárgyaláson történtekről. NEMES Dezső (szerk.), 1956. I. k. 218-219. o. A szolnoki ügyészség vezetőjének 1919. november 23-i jelentése a főállamügyészhez a fogházban lévő kommunista foglyok bántalmazásáról.; M. kir. csendőrség felügyelőjének ügyésze Ü. 446/21/239. határozata. HORVÁTH Ibolya [et al.], 1993. 2. k. 29-30. o.