Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

sakkal együtt tanuljanak. Természetesen voltak olyan települések, ahol a cigányság létfeltételeiért küzdők kiemelkedő munkát végeztek, és jó eredményeket értek el, ezek dicséretben részesültek. Ilyenek voltak például Kecskemét és Kiskunfélegyháza városok, rajtuk kívül Kiskunmajsa Községi Tanács VB elnökét és a cigányosztályok pedagógusait a fáradtságos iskolai munkáért, valamint Kiskunhalas város népművelési felügyelőjét, és a Gózon István Művelődési Ház munkatársait is megjutalmazták a cigányok között végzett népnevelő munkáért. Összefoglalás Tanulmányomban a cigányság helyzetét igyekeztem bemutatni a második világháború utántól az 1960-as évek közepéig. Állításom az volt, hogy a szocialista időszakban igenis javult a cigányság helyzete, javultak életfeltételeik. Az eddigi tanulmányok ugyanis sokkal inkább a megkülönböztetésre és az előítéletekre - természetesen jogosan — hívták fel a figyelmet, semmint az elért eredményekre, vagy pontosabban fogalmazva, az integrálási törekvésre és azok hatásaira. A fentiekben a szocializmus cigánypolitikáját is górcső alá vettem. Azt próbáltam kideríteni, milyen viszonyt ápolt a szocialista pártvezetés a cigányokkal szemben, és ennek milyen eredményei és következményei lettek a későbbiek során. A kutatás során derült fény arra, hogy a szocializmus időszakát ketté kell választani a szerint, milyen cigánypolitikát is követtek a hatalmon lévők. 1956-ig lényegében ugyanaz a politikai felfogás uralkodott még a kommunista vezetők között is, mint amely az 1930-as és 1940-es években terjedt el Magyarországon, de amelynek gyökerei lényegében a XVIII. század közepétől eredeztethetők. Ez egyértelműen megtorló intézkedéseket, megtorló politikát jelent a cigánysággal szemben. A döntő változások az 1956-os forradalom után jelentkeztek, amikor egy új politikai garnitúra, illetve egy újfajta politikai mentalitás érvényesült a döntéshozatalok során. Ezt a gondolkodásmódot a tenni akarás, vagy legalábbis a helyzetbe bele nem nyugvás jellemezte, ezért komoly erőfeszítések folytak a cigányok élethelyzetének javítására. Megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, fokozatosan munkát adtak a roma férfiaknak és nőknek is, amiknek következtében a hagyományos vándorló cigány életmód lassan-lassan, de megszűnt az országban. Fokozatosan beiskolázták a cigánygyerekeket, fejlesztették a közműhálózatot a romák által lakott területeken, az állandó orvosi vizsgálatokkal csökkentették a fertőzéseket. Elmondhatjuk, hogy az erőfeszítések hatására az életminőségjavulása érezhetővé vált a cigányság körében is, de még korántsem érte el a többségi társadalom átlagának a szintjét. Nyilvánvaló azonban, hogy egy-két év, de még évtized alatt sem lehetett az évszázados hátrányokat leküzdeni, és az elmaradottságot felszámolni. A Bács-Kiskun megyei cigányság helyzetéről további kutatások szükségesek, hiszen erről az etnikai kisebbségről mindmáig viszonylag kevés történeti-levéltári tanulmány és forrásfeldolgozás született.