Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

tályok megdöntése, szociális, kulturális, gazdasági téren elért eredményeink, politikai vívmányaink, tehát egész megváltozott életünk a szovjet nép kapitalizmus felett aratott győzelme eredményeként vált elérhetővé"}

2 A hatalmas tömegmozgósítással szervezett látványos felvonulásokat, monumentális tömegrendezvényeket a kommunista pártszervezet csak szerteágazó aktívahálózatán, szimpatizáns népnevelők, pedagógusok, sportvezetők és művészek együttműködésén keresztül tudta végrehajtani. A pártutasításra mozgósított, parancsra lelkesedő, előre pontosan megszabott időközönként jelszavakat skandáló: „spontán" lelkesedésben kitörő ünneplő sokaság éltette a Pártot, annak vezetői funkcionáriusait, a Szovjetuniót és Sztálin generalisszimuszt. Az ünnepi díszletek, transzparensek jelmondatai, a központilag megszabott vázlatok alapján elhangzott frázisok azonban beláthatatlan messzeségben álltak a valós életviszonyoktól, a társadalom dolgozó, földművelő, értelmiségi rétegeinek életérzésétől. A hivatalos elvárásoknak megfelelő, a jeles napok, évfordulók súlyához „méltó", valójában eltúlzott, megalomániás felvonulások, ünnepi események megszervezése csak a pártbürokrácia állandó kontroliján és nyomasztó hatalmi túlsúlyán keresztül volt lehetséges. Nem kell tehát külön indokolni, hogy a propaganda által sugárzott és sulykolt lelkesedés, ügybuzgalom leginkább csak formális, kötelező jellegű volt, az ünnepi megemlékezések „színvonala" pedig sokszor nem találkozott a hivatalos elvárásokkal, kivívva ezzel a hatalom prominenseinek rosszallását. A kiskunfélegyházi járási bizottság e tárgyban beszámolt arról, hogy az 1950. évi április 4-i ünnepi előkészületek túl későn történtek, amelyet a járási funkcionáriusok a községi pártszervezetek apparátusában eluralkodott érdektelenséggel és tájékozatlansággal indokoltak: „nem értették meg sok községben ennek az ünnepnek a jelentősségét". A szervezési munkálatok felügyeletében a járási pártszervezet fontosságát alátámasztandó a jelentés megemlíti, hogy miután kézbe vették az egységes irányítást, „utána rohamos munkák történtek és nagy lendülettel készültek a községek"}

l A közoktatási intézményekben rendezett ünnepélyek szervezőmunkáit kiemelt figyelemmel kísérte a Párt: pontosan megszabták, mely eseményeket, évfordulókat kell „méltóképpen" megrendezni. Mindehhez a Közoktatásügyi Minisztérium megfelelő iránymutatást nyújtott, amelytől eltérni csak szűk keretek között volt lehetőség. Az ünnepi események sorában természetesen a nemzetközi munkásmozgalomhoz, hazánk „felszabadulásához" és a kommunizmus „nagy vezéreihez" kapcsolódó ünnepkörök szerepeltek döntő súllyal. Az ún. „nagy iskolai ünnepségek" között említette az oktatási tárca utasítása március 15-ét („Az 1848-as magyar forradalom évfordulója"), április 4-ét („Hazánk felszabadulásának évfordulója") és a tanévzáró ünnepélyt. Megemlékezéseket kellett továbbá tartani többek között „Varsó felszabadulásának" (január 17.), „Lenin elvtárs halálának" (január 21.) és „Rákosi elvtárs születésnapjának (március 9.), „Marx Károly halálának" (március 14.), a „Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának" stb. alkalmából, a nemzetközi munkásmozgalomban is ünnepelt egyéb események mellett (nemzetközi nőnap, május 1. stb.).

14 Az is12 BKMÖL XXIII. ILA Bács-Kiskun Megyei Tanács VB Művelődési Osztályának iratai (a továbbiakban: XXIII. 11.). 109/1953. 13 BKMÖL XXXV. 1. 36. f. 2. cs. 94. ő. e. 1950-1956. 16. o. 14 BKMÖL XXIII. 11.109/1952.