Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

ológia és a társadalmat permanens rettegésben tartó terrorrendszer•." A monolit pártállami struktúra 1948-at, a politikai és közéleti pluralizmus felszámolását követően teljes hegemóniát kapott: ezernyi szálával át- meg átszőtte és totális kontroll alá vonta a közigazgatást, politikát, kultúrát és gazdaságot. Hatalma és befolyása nem korlátozódott pusztán a politikai hatalom megragadására, irányítására, abszolút pozícióra törekedett minden téren: törekvése volt, hogy eszmerendszerének, ideológiai ambícióinak megfelelően átformálja a társadalom, kultúra, gazdaság legkisebb alkotóelemektől a komplett „felépítményig" ívelő egészét. Az „Állam" és „Párt" öszszenőtt, és csaknem fél évszázadon keresztül elválaszthatatlanul összetartozott. Az államügyek, közigazgatás, „társadalom-szervezés" kérdései nem pragmatikus módon, hanem pártideológiák, elvek, koncepciók mentén dőltek el. Ebben a roppant szigorú hierarchiában, központi irányítás mellett döntöttek az ünnepek, évfordulók, felvonulások megrendezéséről, lebonyolításáról. Nemzeti ünnepeink kiváló alkalmat jelentettek a kommunista eszmék kinyilatkoztatására, a meghatározhatatlan és értelmezhetetlen „szocialista művelődési eszmény piedesztálra emelésére".

3 A kommunikáció, vagy az akkoriban inkább meghonosodott megnevezéssel illetett agitáció és propaganda alapvető eszköz volt a társadalom átformálásának programjában. ,^4 hivatalos nyelvhasználat legtöbb eleme a paternalizmus és a katonai nyelv szókészletéből eredt", amelynek leggyakrabban előforduló kifejezése a „harc" volt. Az elszürkülő, mindinkább sablonossá váló szónoklatok, ünnepi beszédek militáns nyelvhasználata különösen szembetűnő volt Rákosi Mátyás pártfőtitkársága idején: „nem a kultúráról, a kulturális és szellemi életről, hanem a „kultúra frontjáról' beszéltek. ... a termelés valójában 'csata', a hiba helyébe pedig az ellenség támadása lépett"

4 Az állami ünnepek körét és tartalmát a monocentrikus, piramisszerűen rendeződő hatalmi viszonyok között legfelsőbb pártutasítások alapján vezérelték és magas szinten, közvetlenül minisztériumi és országos pártbizottsági irányítás alatt koordinálták. Különösen erős volt a centralizációs, bürokratikus szervezési elv a Rákosikorszak éveiben. Az állami ünnepeknek a Párt és az új, „igazságos" társadalmi rend dicsőségét, vívmányait kellett hirdetniük, propagálniuk Moszkvától Budapestig, Kecskeméttől Bugacpusztáig mindenütt. Az ünnepi események előkészítésében és lebonyolításában gyakorlatilag valamennyi szaktárca és bizottság részt vett. Példaképpen kiragadva: a Bács-Kiskun Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Titkárságának iratanyagában fellelhető a Minisztertanács részéről „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom" évfordulójának megünneplési sémája. Hasonlóképpen bocsátott ki - többek között - közvetlen utasításokat és elvi iránymutatást tartalmazó bizalmas direktívákat az ipari minisztérium (Helyi Ipar Minisztériuma), a Belügyminisztérium, vagy a Közoktatásügyi Minisztérium. Ezen utasításokat aztán - mind közigazgatási, mind párszervezeti szinten - a megyei nómenklatúra továbbította az alsóbb szintű városi, községi tanácsok és pártalapszervezetek irányába. 2 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2001. 337. o. 3 VALUCII Tibor: A magyar művelődés 1948 után. In: Magyar Művelődéstörténet. Budapest, 1998. 160. o. 4 Uo. 161.0. SS