Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)
A háború utáni eseményekre, a forradalmakra reagálva hangsúlyosan került elő az államhatalom fokozott oltalmának igénye, melynek „Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről" szóló 1921:111. tc. tett eleget. Megalkotására indokolása szerint azért került sor, mert a „háború elvesztését követő Idők szomorú eseményei beigazolták, hogy gondoskodnunk kell oly jogszabályokról, amelyek alkalmasak arra, hogy a jelen kor felforgató eszméitől félrevezetett elemeket visszariasszák az állam és társadalom fennálló törvényes rendjének jogellenes megtámadásátór. Mivel az évtizedekkel korábbi Csemegi-kódex szabályai nem mindenben feleltek meg az „újabb kor megváltozott követelményeinek", ezért a szabályozás új tényállások alkotásával a hiányokat kívánta pótolni azért, hogy a fennálló államrendet a Jogellenes úton haladó bármiféle felforgató törekvéssel szemben kellő védelemben részesítse". A törvény 12. §-a az ezen bűncselekmények miatti eljárásokat az ítélőtáblák székhelyei szerinti törvényszékekhez utalta, megnövelve az ottani ügyészségek feladatait. A törvény szerinti bűncselekmények eseteiben a terhelt távolléte a vád alá helyezést, a tárgyalást és az ítélethozatalt nem gátolta. A bűnözés megtörését kívánta szolgálni „A vagyon, az erkölcsiség és a személyiség hatályosabb büntetőjogi védelméről" szóló 1920:XXVI. tc, mivel „a törvénytisztelet csökkenése és a bűncselekmények elszaporodása mind fenyegetőbb méreteket" öltött. Indokolása szerint a rögtönbíráskodáson túl szükségessé vált olyan törvényhozási intézkedés is, amelynek „segélyével feldúlt viszonyaink helyreállítását, s a társadalmi és jogrend konszolidációjának folyamatát siettetni, és a ma még sajnosán nélkülözött egyensúly állapotot megvalósítani lehet". Ezért a személy és vagyonbiztonságot, valamint a közellátást súlyosan veszélyeztető cselekményeknél a törvény 1. §-a lehetővé tette botbüntetést kiszabását, pl. a szemérem, az élet elleni büntettek, a lopás, rablás, zsarolás, orgazdaság, csalás, az árdrágító visszaélés bűntettei, az uzsora vétségének eseteiben. Az indokolás kihangsúlyozta, hogy ez a szankció „a szabadságvesztés-büntetést is nélkülözhetővé teszi, és ehhez képest az ez idő szerint túlzsúfolt büntető intézeteink további megterhelésének elkerülésére is alkalmas". A 4. § szerint a botozást a bíróság és az ügyészség képviselője, s a hatósági orvosjelenlétében, az ügyészség vezetője által kijelölt fogházőr a nyilvánosság kizárásával hajtotta végre. (A végrehajtásra kibocsátott 36 300/1920. IM. rendelet szerint az ütések a deresen fekvő elítéltnek „csupán alsónadrággal és inggel borított ülő részét" érhették. 118 ) Az 1920. szeptember 29-én kihirdetett törvény hatálya az azonnali életbelépésétől számított egy évre szólt. * A rendkívüli időszak viszonyai megkövetelték a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítését, amelyet az 1921:XXIX. tc. tett meg. Ez az addigi hazai eljárási elvektől és megoldásoktól eltérő új intézményeket vezetett be, megnövelve az ügyészség jogkörét. IK. 1920/10. 659. o.
