Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)
TANULMÁNYOK - CSERI GÁBOR: FEJEZETEK A KISKUNHALASI CSIPKEHÁZ TÖRTÉNETÉBŐL
1934 áprilisában az Iparművészeti Társulat titkára, valamint a kereskedelmi minisztériumot képviselő miniszteri tanácsos jelenlétében tanácskozás folyt Halason a csipke népszerűsítése ügyében. Itt vetődött fel először egy vendégház építésének gondolata, amellyel egyrészt kedvező munkahelyet kívántak teremteni az addig elszórtan dolgozó csipkevarróknak, másrészt a halasi népművészet értékes és jellegzetes tárgyi emlékeit szándékoztak összegyűjteni és bemutatni. Javaslatot tettek arra, hogy a jövőben a külföldi személyiségek megajándékozására az állam halasi csipkét rendeljen, s mint magyar nevezetességet Halas város megtekintését beiktatnák a vendégek kulturális programjába, ezzel is segítve e páratlan kézimunka népszerűsítését. 17 Az ügy folyományaként a képviselőtestület elhatározta, hogy „egy a csipke készítésére alkalmas helyiségből, egy muzeális dolgok elhelyezésére alkalmas helyiségből és egy egészen kis szoba-konyhás lakásból álló épület építtet a hősök ligetében e célra a min. által kijelölt helyen 15 000 P. költség előirányzattal [...]". A Hősök Ligetében kijelölt telek azonban a református egyház tulajdonában volt és arról az egyház fél évig tartó harc után sem volt hajlandó lemondani. A végeérhetetlennek látszó huzavona után a város kénytelen volt újabb telket keresni. Az így kijelölt másik telek még inkább megfelelt a Csipkeház céljaira. 1 A határozatot megelőzően a Kereskedelemügyi Minisztérium és a vármegye nagyobb segélyt ajánlott fel csipkeház létesítésére, de ez az összeg nem bizonyult elegendőnek. Erről 1934. június 9-én így ír egy, a Kereskedelmi és Iparkamara elnökségének címzett levelében dr. Fekete Imre. „Úgy városom, mint az egész ország szempontjából rendkívül fontosnak tartván, hogy a „Halasi Csipkét" a végpusztulástól megmentsem, megindítottam a M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztériumnál és az Iparművészeti Múzeumnál a mentőakciót ugyanannyira, hogy sikerült az illetékes körök figyelmét és jóindulatát megnyerni az ügy számára annyira, hogy a Kereskedelemügyi Miniszter Úr egy csipkeház építéséhez 4000. P., annak berendezéséhez 3000. P. államsegélyt, Vármegyei Alispán Úr pedig 3000 P. vármegyei segélyt utalt ki ugyanezen célra. Kiskunhalas megyei város képviselőtestülete 6000. Pengőt irányzott elő a csipkeház építéséhez s a város közönsége társadalmi adakozás útján mintegy 2000 pengőt biztosít e célra. [...] Az épületet olyan, könnyen megközelíthető, szép helyen kívánjuk felállítani, hogy az idegenforgalmi szempontokat is szolgáljon és maga az épület lehetőleg az általános halasi épülettípust megközelítse.'''' 7 ® 1935. január 31-én a képviselőtestület is jóváhagyta a műhely létesítését. A határozat a következőképpen szólt, városi képviselőtestület hálás köszönettel veszi tudomásul a m. kir. Kereskedelemügyi Miniszter Úr 81. 787 XV. 1934. számú és a 84. XV. 1934 sz. rendeletét, mely szerint Őméltósága a Csipkeházban annak idején elhelyezendő csipkeműhelyének megindítására és az első évi fenntartására a csipcsipkéknél. Természetes, hogy a tájékozatlan közönség, különösen ha nem rendelkezik a csipke kivitelének kellő megítéléséhez szükséges szakértelemmel, inkább vásárol olcsóbb árut, mi által elérhetjük, hogy ez az irányzat túl fog tengeni, s a halasi csipke jó hírnevét szakértő szemek előtt az ily áruk teljesen tönkreteszik, ami pedig nemcsak városunkra, de az országra nézve is jelentékeny erkölcsi károsodást jelentene akkor, mikor mindent meg kell ragadni, hogy hazánk kultúrájának ismeretét ilyen világszerte elismert művészi áruk előállításával és világszerte való propagálásával növelhessük". BKMÖL Kkh. R. V. 274/b. 13 795/1935. 17 LÁSZLÓ Emöke-PÁSZTOR Emese-SZAKÁL Aurél, 1996. 20. o. 18 BKMÖL Kkh. R. V. 274/b. 10 316/1934. alapszámhoz tartozó 87 kgy./1934. sz. irat. 19 JANÓ Ákos-VORÁK József, 2004. 80. o. 20 BKMÖL Kkh. R. V. 274/b. 8440/ 1934.
