Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

kében. A megoldást a bírósági jegyzők ügyészségen való alkalmazásában látták, illetve javasolták a megszállt területekről elmenekült bírák, ügyészek beosztását az egyes szervezeti egységekhez.

75 * A megszállt területekről folytatódott a magyar nemzetiségű tisztviselők és családtagjaik menekülése. A korábbi szolgálati helyükről eltávozottak általában a fővárosba mentek, és ott jelentkeztek szolgálattételre. A menekült igazságügyi alkalmazottak közül számos bírót a kormány ügyésszé nevezett ki, illetve az igazságügyminiszter az ügyészeket szolgálattételre beosztotta, enyhítve az ügyészségek munkaerő gondjait.

76 A menekültek tömegei szükségszerűen az államtól vártak segítséget, új állást és javadalmazást. Azonban a kormány pénzügyi fedezet hiányában csak nehezen tudott eleget tenni az ellátási igényeknek. Ezért az 1919. augusztus 16-án kelt 3988. ME rendelet 7. §-a ki is mondta, hogy „az összes közszolgálati alkalmazottak közül csak azok kaphatnak illetményeket, akik tényleg a magyar állam szolgálatában állanak?''?

7 A szeptember 4-én tartott kormányülés megállapította, hogy a magyar állam a „legnagyobb pénzügyi válságát élt\ bevételek nincsenek, az adófizetés szünetel, az állami üzemek idegen megszállás alatt vannak. így a határozat szerint a megszállt területen maradt közszolgálati alkalmazottak, továbbá nyugdíjasok, árvák, özvegyek részére semmilyen illetmény, ellátás nem fizethető. A menekültek pedig csak akkor kaphatnak ellátást, ha a kormány részéről szolgálati elhelyezést nyertek és új állásukat 8 napon belül ténylegesen el is foglalják.

78 A szeptember 22-i kormányhatározat némileg módosította a korábbi döntést, mert kimondta, hogy a szolgálati elhelyezést nem nyert menekültek mégis kapnak havi segélyt, ha igazolják, hogy a megszállt területről kiutasították őket. Ugyanez vonatkozott a kiutasított nyugdíjjogosultakra is.

79

A kormány szeptember 30-i ülésén úgy döntött, hogy a továbbiakban a magyar tisztviselők csak Erdélyben álljanak nyíltan ellen a megszálló hatalomnak, a hűségeskü letételét megtagadva, egyebütt törekedjenek a látszólagos beilleszkedésre.

80 MOL K. 579. 561. cs. A pécsi ügyészség 1921. El. 18. A. 21.; BKMÖL VII. 16. 1919. El. 6/22. (491. d.); BFL VII. 17/b. 1919: 3148, 3208: 8, illetve 14 bírósági jegyzőnek a budapesti államügyészséghez való berendelése, 3367: a miskolci államügyész E. 1. F. 28. előterjesztése az ügyészi és irodai személyzet szaporítása tárgyában. BFL VII. 17/b. 1919: 3290: nyitrai, gyulafehérvári, szabadkai, 3397, 3398: nagyszebeni, pancsovai, 3466: rimaszombati, trencséni, zombori igazságügyi alkalmazott menekültek jelentkezése, 3607: karánsebesi és besztercebányi ügyészek beosztása a budapesti és a pestvidéki ügyészségekhez, 3958: az október 2-án kelt 40 665. IME. rendelet szerint a pozsonyi föállamügyész a Budapesti Főállamügyészséghez került áthelyezésre. Lugosi, aradi, szabadkai, pancsovai bírákat a budapesti, alsólendvait és munkácsit a nagykanizsai, dévait a soproni, homonnait a miskolci ügyészségekre nevezett ki a kormány. Igazságügyi Közlöny (IK.) 1920/1. 33. o., 2. 63. o.; MOL K. 579. 561. cs. A győri főügyész 2564/1921. fü. jelentése szerint a csíkszeredai ügyész Kaposvárra, kolozsvári joggyakornok Nagykanizsára, aranyosmaróti pedig Szekszárdra került beosztásra. RT. 1919/1. 644.0. MOL K. 27. (123. d.) MOL K. 27., Igazságügyi Közlöny (a továbbiakban: IK.), 1919/5. 299-300. o. MOL K. 27. (123. d.); ROMS1CS Ignác, 1987. 210. o.