Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

viki ügyekben majdnem minden vádbeszéd a proletárdiktatúra elleni vehemens kirohanással kezdődik". Gyakran „a vádbeszéd azokat a sérelmeket hánytorgatta fel, mely magát a bírói kart érte", és ezért „mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a bíróság objektíve [...] döntsön".

42 A kifogásolt ügyészi magatartást Váry Albert fellépése határozta meg, aki az ún. terroristák ellen a Budapesti Büntető Törvényszéken folyt perben 1919. december 6-án tartott vádbeszéde bevezetőjében szenvedélyes hangon bélyegezte meg a néhány hónappal korábbi kormányzatot. Leszögezte, hogy fölfegyverzett kalandorok ragadták magukhoz az államhatalmat és máról holnapra felforgattak mindent". Uralmuk alatt megsemmisültek „mindazon értékek, melyeken addig állami és társadalmi életünk nyugodott, [...] és magát proletárnak valló tömeg mohó kéjjel vetette rá magát a többi társadalmi osztályhoz tartozók vagyonára és életére".

43 Hasonlóan fogalmazott az ügyész a népbiztosok perében, amikor 1920. november 3-i vádbeszédében kijelentette, hogy a Tanácsköztársaság nem állam volt, hanem egy bűncselekmény-sorozat, a „háború okozta kétségbeesést, szenvedést üzlet alapon értékesítő vállalat, amelynek célja a mások anyagi és erkölcsi javainak megszerzésére" irányult.

44 E felfogást szentesítette a Budapesti Büntető Törvényszék 1919. december 14-i ítélete, amely szerint a Tanácsköztársaság „bűncselekmények elkövetésére szövetkezett személyek tömörülése" volt. így „mindazok a cselekmények, amelyeket ennek az uralomnak szervei és közegei, vagy bárki más által is annak fenntartása érdekében elkövettek, s az érvényben lévő tételes büntetőtörvények bármelyik rendelkezésével ellentétben állnak, s annak megsértését foglalják magukban [...] csak mint közönséges bűncselekmények bírálhatók el".

45 A nagy hatásra törekvő vádbeszédek terjedelmesen ecsetelték az elmúlt időszakjellemzőit, így volt ez a hatalmas érdeklődés mellett zajlott - Tisza István volt miniszterelnök 1918. október 31-i megölése miatti - perben is. Szilassy Pál ügyész 1921. augusztus 26-27-én tartott vádbeszédében szónoklata során előbb hosszasan leírta az akkori kül- és belpolitikai helyzetet, Tisza személyét, majd csak ezt követően tért át a bizonyítás értékelésére, az egyes vádlottak magatartásának megítélésére.

46 Azonban azt is elismerte a Jogtudományi Közlöny hivatkozott írása, hogy azért „vannak ügyészek, akik a Bp. 4.§-ban lefektetett materiális védelem elvének eleget tesznek a nyomozás során, akiknek objektiv perbeszédei az érvek erejével hatnak és nem a szenvedélyekre apellálnak, akik a vádelejtéstől sem tartózkodnak". (A kecskeméti államügyész hivatkozott jelentése szerint viszont a különítményesek bosszúját azok sem kerülhették el, akik ellen „a nyomozást minden bizonyíték hiányában megszüntette és őket szabadlábra helyezte" 41

) 42 DARVAI János, 1920. 117. o. 43 VÁRY Albert, 1919. 6.0. 44 RÉV Erika, 1969. 20l.o. 45 GECSÉNYI Lajos, 1968. 133-134. o. 46 SZILASSY Pál, 1921. 1-132. o.; A pert feldolgozta: HEGEDŰS Sándor, 1976. 1-219. o. (Az ügyben vádlott volt a megtorlásokat elindító korábbi miniszterelnök, Friedrich István is.) 47 ROMSICS Ignác, 1976. 679. o.