Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

teremtett számukra. így pl. a főispán és a városparancsnok bepanaszolta az Igazságügyi Minisztériumban a szolnoki ügyészség vezetőjét a kommunista foglyokkal szembeni „liberális" magatartása miatt. A kecskeméti államügyészt pedig egyenesen fenyegetés, majd erőszak érte november 27-én a foglyok kiadását követelő fegyveresek részéről, akik le is akarták tartóztatni. Jelentése szerint a túlerőben lévő, jól felfegyverzett különítményesek „az egész fogházat megszállták [...], az őrszemélyzetet és a rendőröket az őr szobába terelték be, s őrizet alatt tartják [...]. Én látva, hogy segíteni nem tudok, hogy az őrséget és rendőrséget a nemzeti hadsereg tagjai ellen egy nyilván vérengzésre vezető összeütközésbe nem vihetem, eltávoztam [...], hogy más úton igyekezzem a foglyok sorsán segítenf'.

34 A sajtó a különítményesek kegyetlenkedéseiről tudósítva, kifogásolta az ügyészségek tehetetlenségét. „Az Est" című napilap 1919. október 17-i írása szerint a terror „most feltámadt a másik végletben, kezdődött a Dunántúl, most már az Alföldön is terjed, és belopódzik Budapestre is [...]. Nem szoktunk és nem szeretünk ügyész után kiáltani, de ha van Magyarországon ügyész, miért huny szemet az ilyen előtt?".

35 A korlátozott lehetőségekkel bíró törvényes szervek olykor megkísérelték a fehérterror részeseinek felkutatását és felelősségre vonását. Azonban - mint az idézett kecskeméti eset miatt elrendelt eljárás kapcsán jelentette a város rendőrfőkapitánya - a „nyomozást felette megnehezíti, hogy a helybeli lakosság annyira meg van félelmítve, hogy a nyomozó hatóság részére adatot szolgáltatni nem mer, másrészről pedig az amúgy is elég gyenge nyomozó közegeink az [...] erősen szervezett fehérterrortól való félelmükben erélyes és lelkiismeretes nyomozást aligha merészelnek eszközölnr. 6 A közigazgatási, igazságszolgáltatásai szervek jelzései ellenére a kormánynak befolyása nem volt a fegyveres alakulatok, különítmények magatartására. Ezek működése alapjaiban kérdőjelezte meg az állampolgároknak a hivatalos jogszolgáltató szervekbe és a jogbiztonságba vetett bizalmát.

37 Ez a helyzet csak a közrend fokozatos helyreállásával, a következő évtől szűnt meg. A jogszerű eljárásokat sürgető Váry Albert 1920. június 4-én átirattal fordult a honvédelmi miniszterhez „a katonák jogtalan és felelőtlen erőszakoskodásai ellen". Ezt követően a honvédelmi és a belügyminiszter, valamint a vezérkari főnök közös értekezletet tartott a tárgyban, és megbízták Váryt a vonatkozó rendelet előkészítésével. Az általa kidolgozott tervezetet a kormány június 12-én el is fogadta. A 4710/1920. ME rendelet kimondta, hogy az összes katonai alakulat, különítmény polgári személyekkel szembeni fellépését megszünteti. így azok - az állam hadi ereje elleni cselekmények kivételével - nem nyomozhatnak, kényszercselekményeket nem alkalmazhatnak, a katonai szervek kizárólag a polgári hatóság megkereséseit teljesíthetik. Az 5. § az ezen szabályokat megszegő katonai személyek azonnali '

4 MOL K. 578. Igazságügy-minisztérium. Elnöki bizalmas iratok (a továbbiakban: K. 578.). 653. 1. cs. Bi. 521/1919. IME.; A kecskeméti ügyészség vezetőjének 1919. november 27-i jelentése a főállamügyészhez a Héjjas-különítmény cselekményeiről, ROMS1CS Ignác (szerk.), 1976. 677-685. o. 15 Az Est, 1919. október 17. 4. o. Hol a főállamügyész? 16 NEMES Dezső (szerk.), 1956.1. k. 223. o. 17 PÜSKI Levente, 2006. 200. o.