Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - NÁNÁSI LÁSZLÓ: MAGYARORSZÁG ÜGYÉSZSÉGE AZ ELLENFORRADALOM ÉS A KONSZOLIDÁCIÓ IDEJÉN (1919-1922)

Az augusztus 29-i kormányülésen a belügyminiszter bejelentette, hogy „a bolsevik uralom alatt fennállott terror-alakulatok tagjainak nyomozása és az általuk elkövetett bűncselekmények felderítése céljábór az ország egész területére kiterjedő hatáskörrel központi nyomozó testületet szervezett. Az ügyészségek e szerv „minden törvényes eszközzel és módon" való támogatására kaptak utasítást. A testület vidékre kiküldött tagjai által végzett nyomozásokat az illetékes államügyész irányította.

18 A felelősségre vonásokat vezénylő Váry Albert sajtónyilatkozata szerint „mindenki ellen megindítandó a bűnvádi eljárás, aki a bolsevista uralom alatt valamilyen magasabb állást, tisztséget vagy egyéb bizalmi állást viselt, vagy [...] olyan magatartást tanúsított - anélkül, hogy bármiféle tisztséget viselt volna - amelyből azt lehet megállapítani, hogy magát a bolsevista rémuralommal azonosította". Kijelentette, hogy az „eljárás nem politikai bűncselekményekért folyik. A bűnvádi eljárás a büntető törvénybe ütköző közönséges bűncselekmények [...] címén folyik") A nyomozó szervek eljárásaikban gyakran brutálisan jártak el. A panaszok szerint a rendőri hatóságok az „eléjük állított egyéneket kihallgatás nélkül, s a törvényben megengedett határidőn túl is őrizetben tartják", anélkül, hogy a terheltek „perrendszerű kihallgatása, letartóztatása s az illetékes államügyészhez vagy bírósághoz való átkísérése iránt a törvényes rendelkezéseket teljesítenék [...]. Az egyéneket bántalmazzák, velük kíméletlenül bánnak, [...] élelmezésükről nem megfelelően gondoskodnak". A belügyminiszter ennek következtében szeptember 27-én kelt 854. res. körrendeletével felhívta a rendőri szerveket a „szigorúan" törvényes eljárásra.

20 A kormányzat azokra az esetekre is rendelkezett, ha a „kommunista érzelmű egyének [...] konkrét bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsíthatok vagy az perrendszerűleg reájuk nem bizonyítható": ilyenkor az 1919. augusztus 20-i 194. res. belügyminiszteri körrendelet szerint „rendőrhatósági őrizet alá vétel és internálás" került elrendelésre. A 22 046/1919. IM. IV. rendelet ezekben az esetekben kötelezte az ügyészséget, hogy haladéktalanul közölje a rendőrséggel a szabadlábra helyezett nevét, és további intézkedésre kísértesse át a szabadítottat.

21 A tömeges eljárások miatt gyorsan megteltek és túlzsúfoltak lettek a fogházak. A viszonyokat jellemzi Váry Albertnek az igazságügy-miniszterhez 1919. október 20-án tett jelentése, mely szerint a budapesti „gyűjtőfogházban, hol 1000 békelétszám helyett 2500 fogoly volt, lehetetlenné vált a további fogvatartás vagy a foglyok további odaszállítása".

22 Emiatt intézkedések történtek a foglyok vidéki fogházakba történő vitelére, javítóintézeti épület fogház céljára való átengedésére, illetve a letartóztatottaknak a pesti régi zálogház épületében való elhelyezésére. Az igazságügy-miniszter megkereséssel is élt a Hadügyminisztériumhoz Budapesten a Margit körúti katonai fogház átengedése érdekében, mivel „a letartóztatottakat sem az ügyészség, sem a rendőrség elhelyezni már nem tudja".

23 MOL K. 27. (122. d.); BFL VII. 17/b. 3425/1919.; BKMÖL VII. 16. 1919. El. 1. N/21. Az Est, 1919. szeptember 28. 2. o. Váry főállamügyész a kommunista bűnpörökről. Bp. K. 1919/129. 1. o. BFL VII. 17/b. 3316/1919.; BKMÖL VII. 16. (491. d.) NEMES Dezső (szerk.), 1956. I. k. 143. o. Uo. 142. o.; BFL VII. 17/b. 3112/1919. Intézkedés a budapesti gyűjtőfogházból 100-100 letartóztatottnak a jászberényi, illetve a balassagyarmati fogházba való átszállítására.; 3163/1919. 21 867. IM. IV. rendelet a székesfehérvári ügyészség részére az ottani javítóintézet egyik épületének fogház