Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN

A mezővárosok fejlődésének alapos áttekintéséhez feltétlenül szükséges ismerni a különféle benefíciumok megszerzésének módját és azok felhasználását. Ezek között megkülönböztetett fontosságú volt a lakosság élelmezése terén a malom és a mészárszék, hisz egy nagyobb közösség élelmezése ezek működtetése nélkül aligha képzelhető el. Forrásaink hiánya, illetve annak hézagossága ezek bemutatását rendkívüli módon megnehezíti. Nyilván ennek következménye, hogy még a jelentős városok monográfiái is éppen csak érintik e témát. A mészárszékek üzemeltetésére és azok ellenőrzésére, irányítására csak nagyon ritkán és vázlatosan térnek ki. E rövid áttekintés egyik célja éppen az volt, hogy jelezze: a nagyon töredékes forrásanyag is lehetővé teszi a korábbi hiányok pótlását. így nemcsak a mészárszék létezésének tényét lehet regisztrálni sok más településen, hanem az ezeken belüli szerepét, a közellátásban rá háruló feladatokat is fel lehet vázolni. Kecskemét XVI-XVII. századi mészárszékének bemutatása alapján felidézhető, miként működhettek az alföldi mezővárosok hasonló üzemei. E téren itt az önellátás még széleskörű volt, a társadalmi munkamegosztás viszonylag szerény keretek között maradt. A mezőgazdaságtól teljesen elszakadt családok száma csekély, így a mészárszék forgalma behatárolt volt. Bár a város mészárszéke mellett tevékenykedtek hentesek és mászárosok, ezek a mesterek céhbe nem szerveződtek. A nagyon szűkös, többször esetleges adatok nem teszik lehetővé, hogy bemutassuk a békésebb évek és a háborús esztendők forgalma közötti különbségeket. Mégis az eddiginél lényegesen pontosabban láthatjuk, hogyan illeszkedett ez az üzem a település közigazgatásába, mennyire fontosnak tartotta a magisztrátus annak irányítását. Remélhetőleg segít abban is, hogy egyértelműbb legyen számunkra: a mezővárosok és falvak XVIII. századi, már viszonylag jól ismert közösségi üzemei egy több évszázadot átfogó folyamat során formálódtak, és már a korábbi évszázadokban jól körvonalazódtak működtetésük, ellenőrzésük fontosabb normái és formái. Ráadásul minél bővebbek a velük kapcsolatos kora újkori ismereteink, annál többet sejthetünk meg abból, amit a középkorból örököltek.