Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: A VÁROSI MÉSZÁRSZÉK ÜZEMELTETÉSE KECSKEMÉTEN A XVI-XVII. SZÁZADBAN

Indokolt röviden utalni a mészárosok konvenciójának a megoszlására. Bár kétségtelen, hogy az árutermelés és pénzgazdálkodás az alföldi cívisvárosokban az országos átlag fölötti volt, a háborús viszonyok, illetve a közbiztonság rendkívül alacsony szintje miatt a ruházkodással kapcsolatos áruk és a különféle ipari cikkek beszerzése gyakorta komoly nehézségeket okozott. Ezzel magyarázható, hogy a mészárosok bérének csak 53%-a volt készpénz, 18,8%-a élelem, (érthetően) főként gabona és 27,5%-a különféle ruházati, öltözködéssel kapcsolatos cikkek. így a naturáliák aránya 46,3% volt.

28 A székbírák kedvezményei között találjuk azt, hogy bizonyos mennyiségű húst hordhattak a székből. Ezért természetesen fizetniük kellett. „Csete Gergely hordott maga házához 800fontot, az árában adott f. 18. Kállai István adós f. 18. Heczegh f. 6, den. 50. " A befizetett összeg alapján feltűnik, hogy az elhordott húsért a limitáláskor megszabottnál lényegesen kisebb összeget kellett fizetniük: fontjáért mindössze 2,25 dénárt. Az elhordott mennyiség pedig egy igen nagy család évi igényét bőven fedezte. A következő hasonló adat 1683-ból való: „Tavali székbírák húsételek: Illés István rovásán f. 39, d. 10. Lázár Pál rovása f. 20. Sándor Miklós rovásán f. 26, d. 70. Summa: f. 85, d. 80. Albert Péter rovása 495font, f. 14, d. 85. Megadta. Summa: tall. 35, gar. 6, d. 25 "

29 Ezúttal nem jelezték, hogy milyen mennyiségű húst vittek haza, de a pénzbeli kötelezettségük alapján még nagyobb mennyiségre következtethetünk. A szolgálati idő megkezdésekor, illetve a jelentősebb felvásárlás idején a tanács a székbírákat megfelelő készpénzzel látta el. ,^4mely forintos pénzeket in anno 1696. Demeter Márton uram főbíróságában nro. 3796 magyar forintokat Nagy János, Zana Gergely és Egyed Pálnak, akkor székbírák urainknak a becsületes tanács adott volt [...] Azon három ezer hétszázhatvanöt magyar forintokat említett székbírák uraink ily renddel fizettenek be mint váras adósságát [.. .]".

j0 A mészárszék számára felvásárolt jószágok őrzéséről a székbírák gondoskodtak, de e gulyásoknak rendszerint alkalmi és csak az év töredékére szóló megbízatásuk miatt bérük nem került be a város cselédeinek konvenciói közé. így rájuk csak néhány esetben történik utalás. Az egyik tanúkihallgatás során tanúként idézték meg: „A székbírónak a gulyása ott volt, Jancsi, a Varga Istók gulyása az is ott volt.'''' Az időszaki alkalmazás szokását igazolja a későbbi évtizedekből maradt néhány adat: „Fizettünk Miklós nevű göbölyösnek tall. 4" „Gulyás Jánost fogadtuk. Adtunk neki 3 tizennégy pénzest. Item 4 tall., item 2 kongó gar. item 2 tall., item egy-egy gar." 1 Ez legfeljebb fél évi konvenció összegének felel meg. Tekintettel arra, hogy a székbírák részben a lakosság folyamatos ellátásban igen fontos feladathoz jutottak, részben pedig a rendelkezésükre bocsátott anyagiakkal való visszaélésre számottevő lehetőségük volt, a tanács munkájuk ellenőrzésére megkülönböztetett figyelmet fordított. A folyamatos felügyelet távolról sem maradt a formalitások szintjén. Bár munkájukat közvetlenül az adószedő irányította, a főbíró, aki egy személyben volt mindenért felelős, ami a városban történt, részt követelt magának ellenőrzésükből. Ezt bizonyítja az a feljegyzés, amely 1665-ből maradt ránk. Ez egy egészen kirívó összetűzésről tudósít, amely a főbíró és az egyik szék28 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1985/c. 305-308. o. 29 BKMÖL IV. 1508/c. 1664. 122. o. és uo. 1683. 30 BKMÖL IV. 1510/a. 1697.5.0. 31 Az esetek többségében a készpénz aránya ennél kisebb volt. BKMÖL IV. 1508/c. 1677-1678. 214215. o., uo. 1689. 288. o., ill. IV. 1510/g. 1693. 130-133. o.