Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

napközis csoport alakult. Az óvodába jelentkező cigányokat el tudta helyezni a város, önálló cigány óvoda létesítése pedig nem merült fel, de a város szerint ez nem is lenne helyes. Minden hét csütörtökén filmvetítés van, amin a munka szeretetét, az egészséges életmódot és életvitelt próbálják a cigányságba belesulykolni. Ezeken 25-30 fö vesz részt, amivel nagyjából elégedettek a város döntéshozói. Ebben az évben, vagyis 1963-ban, cigány fiókkönyvtár is nyílt, amelynek állománya 300 kötetre rúg. Beiratkozott tagjainak száma 58 fő. Szervezés alatt van 12 analfabéta tanfolyamának az elindítása. Súlyos gond a munka nélkül maradt népzenészek elhelyezése. Ennek két oka van a város szerint, egyrészt a többség már más zenét kedvel, másrészt a Vendéglátó Vállalat nem szívesen ad már munkát a cigányoknak. Hozzáadódik még ehhez, hogy a népzenészek egy része szakmailag gyengén képzett.

51 1965-ben újabb jelentés látott napvilágot a megyei tanács vb-ben.

52 Eszerint 7300 cigány él a megyében, ami az összlakosság 1,4 százaléka. Annak ellenére, hogy a változások nyilvánvalóak, még van probléma a magyarok cigányokkal szembeni viselkedésével, valamint azzal is, hogy a cigányoknak egy része hajlandó csak elfogadni a segítséget. A megyei tanács munkaügyi osztálya folyamatosan figyelemmel kíséri a cigányok munkára jelentkezését. Ami jelentős javulásnak mondható, hogy a vállalatok már nem zárkóznak el a cigányok felvételétől, sőt, majdnem mindegyik nagyobb vállalatnál van cigány munkavállaló. A felmérésekből kiderült, hogy minden évben egyre kevesebben jelentkeznek munkára, és ez a férfiakra és nőkre is vonatkozik vegyesen. Ez természetesen pozitív jelenség, hiszen azt jelenti, hogy folyamatosan csökken a nem dolgozó cigányok száma. A statisztika ki is mutatta, hogy a munka nélkül maradt emberek száma is csökken. Vannak azonban olyan problémák is, miszerint sok cigány férfi nem vállal el semmilyen munkát, illetve válogat a munkák között, ennek az az eredménye, hogy állások maradnak betöltetlenül, ugyanakkor a romák sem dolgoznak. A cigány nők elhelyezése és elhelyezkedése nehezebb. Ok is válogatnak a munkahelyek között, de ma már el lehet mondani, hogy „a cigány dolgozók munkába helyezése különösebb gondot nem okoz."

52 Ezt óriási eredménynek könyvelhetjük el az 1950-es évekbeli megbélyegzéshez, a munkatáborok elvi felállításához, és a fekete személyi igazolványok ügyéhez képest. A mezőgazdaságban dolgozók hátrányban vannak az iparban foglalkoztatottakhoz képest, hiszen télen nem tudnak dolgozni, és ez keresetkiesést jelent azoknak, akik ebben a szektorban dolgoznak. A gondolkodásmódbeli problémák továbbra is léteznek, ezt a jelentés sem hallgatja el. „Legtöbben nem tudnak a pénzzel takarékosan bánni. Több esetben tapasztalható, hogy nagyobb mennyiségű pénzösszegeket nem a család ellátására fordítják, hanem elkártyázzák, el isszák [...], de a gyermekeiknek nem adnak egy fillért sem tanszerre."

54 Van egy olyan réteg tehát, amelyeiknek a munkába állítása „nagyon nehéz" feladat lesz, és ezzel a megyei apparátus is számol. BKMÖL XXIII. l/a. VB. jkv. 1963. 21. k. 152. o. BKMÖL XXIII. l/a. VB. jkv. 1965. 9. k. 120-134. o. Uo. 123.0.