Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

szemléletet próbálták a vezetőkbe sulykolni. Vagyis azt, hogy csökkentsék az előítéletet a romákkal szemben. A cigánytanulók beiskolázása teljes körű, tehát 100%os lett, megindult a megfelelő lakáshoz jutás folyamata, javult a telepek közegészségügyi helyzete. Ugyanakkor a munkába állítás meglehetősen nehéz a cigány nők vonatkozásában, mert bizonyos munkákat nem vállalnak, például a Barneválban

44 nem szívesen dolgoznak, sőt egyáltalán nem dolgoznak.

45 A művelődésügy tekintetében vannak bíztató jelek, de vannak aggasztóak is. A vándorló cigány családok gyerekeit gyakorlatilag nem lehet iskolába járatni, hiszen ellenőrizni sem lehet őket. Egyes járások és települések még nem tudták felmérni a cigány iskolakötelezettek számát. A szociális helyzet is akadálya lehet az iskolába járásnak, hiszen nincsen elég ruházata, cipője, iskolatáskája ezeknek a gyermeknek. A 14-16 évesek között nem kerültek beiskolázásra azok, akik már házasságot kötöttek. Mindezt még kiegészíti az a helytelen szemlélet, hogy az iskolába eddig nem járt tanköteleseket „erkölcsi okokból" csak az analfabéta osztályokba lehet beíratni. De el lehetett érni, hogy túlkoros osztályok működjenek a megye 6 településén. Ezeken kívül még napközi otthonban helyeztek el cigány tanulókat a nem cigányokkal együtt. A felnőtt analfabetizmust alapismereti tanfolyamokkal próbálja felszámolni a Bács-Kiskun Megyei Tanács, ennek keretében 78 cigány tanult az 1962/62as évben ilyen tanfolyamon. A jelenleg működő kurzusokon már 234 cigány származású ember tanult. Folytatódik a tanító jellegű kisfilmek vetítése iskolákban és művelődési házakban, amelyekkel szemben nagy az érdeklődés. Ennek már eredménye is van, hiszen cigány kultúrcsoportok is alakultak a megyében.

46 Az egészségügyi helyzet tekintetében a megye 50 cigánytelepén élőknek biztosítani kell a normális ivóvizet és mellékhelyiségeket. Nem elég önmagában az egészségügyi helyzeten javítani, hiszen a cigány probléma kulturális és szociális probléma is. Ezt nem ismerték fel korábban, amikor csak közegészségügyi problémaként kezelték a romakérdést. Nagyon fontos feladat, hogy a fertőző betegségeket kiirtsák, amit a védőoltások beadásával lehet megelőzni, illetve kezelni. Ennek tudható be a jelentés készítői szerint, hogy az elmúlt években a hastífusz, a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés nem fordult elő. Vannak azonban olyan betegségek, amik ellen oltással nem lehet küzdeni, ezek még mindig igen gyakoriak a cigányoknál. Példa erre a vérhas. Lényeges dolog a féregtelenítés, itt szintén jelentős előrelépésről lehet beszámolni, hiszen a tetűfertőzés a korábbi 24 cigánytelep helyett már csak 3ban fordul elő. Fürdető és fertőtlenítő csak Kecskeméten és Kiskunhalason áll rendelkezésre, a többi helyen a KÖJÁL gépjármüveivel történik a fertőtlenítés és a fíirösztés. Sajnos a vízellátás nagyon gyatra a telepeken, ennek is köszönhető a sok fertőző betegség megléte. Mindezeket kiegészíti, hogy a szeméttárolás és a szemétszállítás egyáltalán nincs megoldva, amik természetesen újabb és újabb fertőzésveszélyt hordoznak magukban. Nagyon kevesen, a cigányoknak mindössze 20-25%-a lakik lakóházakban. Ezek az emberek már beilleszkedtek a többségi társadalom közegébe.

47 Barnevál: a Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyára a szomszédos Nagykőrösön kezdte meg működését 1870-ben, ott azonban nem terjeszkedhetett, ezért 1928-ban Kecskemétre helyezte székhelyét. 1937-ben gyárrá nyilvánították, 1948-ban államosították. BKMÖL XXIII. l/a. VB. jkv. 1963. 21. k. 141. o. Uo. 144. o. Uo. 146. o.