Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

Párthatározatok Az 196l-es párthatározat

16 az 1957-es, igencsak részletes és komoly vizsgálat után pár évvel született. Jelentősége igen nagy, hiszen a helyi tanácsok e határozat alapján folytatták munkájukat a cigányság életviszonyainak javítása érdekében. A jelentés szerint hazánkban kb. 200 ezer cigány él, amelyet 3 nagyobb csoportra lehet osztani életmódjuk és a társadalomba való beilleszkedésük alapján. Vannak a beilleszkedett cigányok, ők adják a cigányság 30%-át. Ok már felhagytak a cigány életformával, és elérték a lakosság átlagos gazdasági és kulturális szintjét. A második csoportot a beilleszkedésben lévő cigányok alkotják, ők is 30%-ot tesznek ki a jelentés szerint. A város vagy falu határában, külön putrikban élnek, és nincs állandó munkájuk, kulturális színvonaluk igen alacsony. A be nem illeszkedett cigányok alkotják a cigányság legnagyobb csoportját, ők teszik ki a maradék 40%-ot. Őket nevezik félig letelepedett, illetve vándor cigányoknak. Kerülik a tisztességes munkát, ez az a réteg, aki „a társadalom terhére élősködik." Többségük írástudatlan, lakóhelyüket gyakran változtatják. A párt jelentése szerint a felszabadulás óta új lehetőségek mutatkoznak, hiszen „a cigányok a társadalom teljes jogú tagjai lettek",

11 de többségük még ma sem képes változtatni életmódján. Annak ellenére, hogy jogilag nincs hátrányos megkülönböztetés a cigányokkal szemben, rendkívül nagy az előítélet, különösen falun. Példának hozza fel a pártjelentés, hogy sok szülő nem akarja, hogy gyermeke mellé cigány tanulót ültessenek az iskolában. A többségi társadalomban mindmáig él az a kép, hogy a cigányok többsége bűnöző, pedig a statisztikák ezt nem támasztják alá. A párt szerint a cigány lakosság felemeléséhez munkához jutásukat és letelepedésüket kell megoldani és lehetővé tenni, hiszen a munkaképes romáknak csak az egyharmada dolgozik folyamatosan, 32%-ának van alkalmi munkája, 35%-uk pedig egyáltalán nem dolgozik. Tetézi a bajt, hogy többségüknek nincs is szakképzettsége, a fiatalok gyakran még a 8 általánost sem végzik el, így nem tudnak szakmát szerezni, amivel a munkaerőpiacon boldogulnának. A vállalatok vezetői is elutasítják a cigányok felvételét, pontosan szakképzetlenségükre hivatkozva. Az írástudatlanok száma kb. 60 ezer. A cigánytelepek száma 2100 az országban. Erdők mélyén, falvak-városok szélén laknak, a közegészségügyi viszonyok riasztóak, így ezek a telepek a fertőző betegségek melegágyai is egyben. Emiatt sok cigány költözne városba, faluba, de nem szívesen látják őket. A roma gyerekeknek csak elenyésző kisebbsége jut el a felső tagozatig, otthonukban az elemi feltételek sem adottak a tanulásra, és a szülök sem fordítanak elég gondot a gyerekek iskolai munkájára, vagy annak ellenőrzésére. Ez különösen azért nagy probléma a párt szerint, mert a roma gyerekek nevelésre sokkal több figyelmet és időt kellene fordítani, mivel így lehetne őket kivonni a hagyományos cigány életmódból. A pártjelentés szerint növekszik a cigánysággal foglalkozók aránya, de sok a helytelen felfogás még ebben a témában. Ezek közül a legjelentősebb az, amelyik a cigányságot nemzetiségként definiálja. Ez a párt szerint téves felfogás, és nem alkalmas arra, hogy a cigányok átnevelésében komoly szerepet töltsön be. A jelentés végén a korszakra jellemző semmitmondásokat olvashatunk, mint például azt, hogy fokozatosan el kell érni a munka világába való bekapcsolódásukat, körülményeiket 6 A cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról. Az MSZMP KB. Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20. Lásd: MEZEY Barna (szerk.), 1986. 240-242. o. 17 Uo. 240. o.