Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SÓBER PÉTER: A BÁCS-KISKUN MEGYEI CIGÁNYSÁG INTEGRÁLÁSA A SZOCIALIZMUS KORAI IDŐSZAKÁBAN (1946-1965)

gánytelepekre is alkalmazták.

3 Ezt lényegében kiegészítette egy sajtóvita, amely 1947-1948-ban zajlott a 'Cigánykérdés megoldása' címmel a Népegészségügy című folyóiratban.

4 Ezekben a cikkekben, tanulmányokban olyan véleményeket olvashatunk, minthogy el kell szigetelni, táborokba kell zárni a cigányokat. Tehát a kor „szóvivői" ebben látták a probléma megoldási lehetőségeit. Ne feledjük, hogy mindez a holokauszt után pár évvel került a sajtó hasábjaira! Mindezek ellenére találkozhatunk pozitív tartalmú hozzászólással, illetve tanulmánnyal is, hiszen Kálmán András cikkében egyértelműen a cigányok jogegyenlősége, és asszimilálásuk mellett érvelt.

5 Egyetérthetünk azzal a véleménnyel, hogy tanulmánya lényegében hatástalan maradt a korszak politikai vezetői és véleményformálói körében.

6 A második világháború után megtörtént a várt földosztás

7

, amelyből a romák gyakorlatilag teljesen kimaradtak, hiszen mindössze 5-6%-uk kapott valamekkora földet, házhelyet viszont nem kaptak. Elmondható tehát, hogy ez a folyamat sem járult hozzá érdemben a cigányság társadalmi felemelkedéséhez. A nagybirtokrendszer megszűnésének végére a cigányok bérmunkássá váltak, attól függetlenül, hogy tudták volna, mit is jelent ez, pedig meglátásom szerint ez volt az a pont, ahol a cigányság elindulhatott volna a polgárosodás, vagy legalábbis az integráció rögös és nem éppen könnyű útján. Ezzel azonban nem éltek, vagy pontosabban fogalmazva, nem tudtak élni. Sem iskolázottságuk, sem anyagi helyzetük, de ami a legfontosabb, mentalitásuk, gondolkodásmódjuk sem tette lehetővé, hogy kitörjenek az addigi életkörülményeikből. A külső segítség - a föld megléte - pedig kevésnek bizonyult. A valóságban a cigányok mélyszegénységben éltek, életkörülményeik meg sem közelítették a többségi társadalom helyzetét. Ki lehet mondani, hogy az előítéletek, amelyek a korábbi évszázadok alatt alakultak ki, egyáltalán nem csökkentek. De mi volt az oka annak, hogy a cigányok ilyen borzalmas körülmények között éltek? Egyrészt az, hogy az 1950-es évek Magyarországán mindenki szegénységben élt. Az erőltetett iparosítást a folytonos reálbércsökkenésre, és a mezőgazdaság kiszipolyozására alapozták, amely így lényegében minden társadalmi csoportot hátrányosan érintett. A romákra mindez hatványozottan volt igaz, hiszen ők a korábbi évtizedekben is igen nagy nyomorban tengődtek. Ennek több oka is volt. Egyrészt az, hogy a két világháború között a nagybirtokon dolgoztak, de mindig áron alul fizették meg őket. A falu szélén éltek putrijaikban, hiszen a faluba nem költözhettek be. Ezekből alakultak ki a cigánytelepek. 3 BÁRSONY János, 2008. 240. o. 4 Az újságcikkeket részletesen bemutatja: BÁRSONY János, 2008. 244-251. o. 5 KÁLMÁN András, 1946. 656-658. o. 6 BÁRSONY János, 2008. 237. o. 7 A földosztásról a 600/1945. sz. miniszteri rendelet rendelkezett, ezt szentesítette később az 1945. évi VI. törvény. Lásd erről: ROMSICS Ignác, 2001. 283-285. o.