Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - KŐFALVINÉ ÓNODI MÁRTA: A LÁNYOKTATÁS KEZDETEI KISKUNFÉLEGYHÁZÁN

kalmazását, ehhez anyagi segítséget azonban nem nyújtottak a tanácsnak. A városi vezetés ugyanakkor nem érezte még szükségét annak, hogy pénztárából nagyobb összegeket is áldozzon a lányok színvonalasabb oktatására. Mikor a városban a fiúk részére már algimnázium is működött, a lánynevelés terén még mindig csak elemi iskolákról beszélhetünk, és a helyi igényeket is kielégítette két, bár szorgalmas és jó szándékú, de képzetlen tanítónő. 1867-ben a tanács meghirdette a megüresedett két lány- és egy fiúiskolái tanítói állást. A három álláshelyre összesen 13-an jelentkeztek, valamennyiük rendelkezett tanítói képzettséggel. Bár két nő is adott be pályázatot, a város a lányok oktatására egy férfit és egy kisasszonyt alkalmazott.

21 Igaz, a megválasztott tanítónő egymaga látta el két elődjének munkáját, azaz a két lányosztályban egyedül tanított. A férfi tanító ugyanis „mint igen alkalmas egyén a II. fi osztályban helyettesített", vagyis a rátermett, jó képzettségű tanítót inkább a fiúknál alkalmazták, még ha nem oda szólt is a kinevezése. " Az 1870-es évektől kezdődően törekedett rá az iskolaszék, hogy a lányok elemi oktatását képzett női tanítókra bízza.

23 A lányok oktatására ez idő szerint országos szinten is kevés figyelmet fordítottak. A nőkkel szembeni általános elvárás az volt, hogy a társadalomban elfoglalt helyüket és ott betöltendő feladatukat három dolog határozza meg: a gyermeknevelés, a háztartásvezetés és a vallásos érzület ápolása.

24 Még a XIX. század végén is elterjedt nézet volt, hogy a lányok kezébe a főzőkanál való, nem pedig a könyv. 5 Sokan attól féltek, hogy a lányok iskoláztatásával, kiművelésével azok „tudákossá" válnak.

26 Már ekkor is tetten érhető azonban az igényesebb és tehetősebb szülők kezdeményezése, akik 1859-ben a városi tanácsnál szorgalmazták „leány gyermekeik tanítása s nevelése végett egy leány tanítónőnek Félegyházára" hívását. A községi elöljáróság pártolta ugyan a szülők társulatának „leánynövölde" alapítását célzó intézkedéseit, de anyagi eszközöket nem biztosított ehhez.

27 Hogy e tervekből megvalósult-e valami, nem tudhatjuk biztosan, de az tény, hogy az 1860-as években egy félegyházi születésű, polgári családból származó lány, névszerint Holló Júlia „Ritter Mária magánleánynöveldéjében" négy osztályt elvégzett.

28 Nem bizonyított, de elképzelhető, hogy a szülők 1859-es kezdeményezésének lett a gyümölcse ez az intézet. BKMÖL V. 143/a. 1867. szeptember 16., 497. határozat. BKMÖL V. 142/a. 1868. augusztus 15., 59. határozat; BKMÖL V. 143. a. 1869. október 7., 491. határozat. Pl.: BKMÖL XII. 21. A Kiskunfélegyházi Római Katolikus Iskolaszék iratai (a továbbiakban BKMÖL XII. 21.) Iskolaszéki jegyzőkönyvek. 1873. április 20., 13. határozat (Pongrácz Eleonóra lett az elemi I. osztály tanítónője a lányiskolában). Német nyelvterületen ezt a „három K-elvének" hívták: a nő dolga 1. Kinder (gyermekek), 2. Küche (konyha), 3. Kirche (templom). Félegyházi Hírlap, 1892. október 9. 3. o. Uo, 1888.július l.l.o. BKMÖL V. 142/a. 1859. december 23., 398. határozat. BKMÖL V. 143/b. Kiskunfélegyháza Város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok. L.: 35. F 1. Cs. 13. Sz. 32.