Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

csak ott lehet eredményesen harcolni, ahol a pártbizottságaink éberek és erősek. " A pártvezetés éberségének fokozására hívta fel a figyelmet a jelentés a megye más vidékein is megjelenő reakciós szabotázsok és a helyi pártszervezetek részéről tapasztalt figyelmetlenségek, hanyagságok leküzdésére. Dunavecsén a szervezési hiányosságok a megyei pártvezetés bírálatát vonták magukra: itt becslések szerint 8900-an vettek részt a felvonuláson, melyen „a párt vezető szerepe nem domborodott kí\ Felrótta a megyei vezetés, a felvonulásban résztvevő lakosság alacsony részvételi arányát és az elnagyolt, szerény színvonalú dekorációt. Az elmondott beszéd terjedelme ugyancsak kivívta a megyei MDP rosszallását, ugyanis - nyilván a helyi viszonyok ismeretében — a dunavecsei „pártvezetőség kérte, hogy a beszéd rövid legyen, mert a tömeg széjjel megy".

54 A reakciós provokáció mellett sikertelenül lezajlott szervezés részbeni okaként vélte a beszámoló, hogy teljességgel hiányzott a helyi pártszervezet és a közigazgatási apparátus szükséges együttműködése: „A titkár elvtársnő panaszkodott, hogy nem segítettek neki az elvtársak és a járási titkár még nem is volt nála".

55 Kelebián ugyancsak szerény keretek között emlékeztek meg a „felszabadulás" ünnepéről: a szervezés, tömegmozgósítás erőtlen volt, a párt „beolvadt" a tömegbe, nem tudta egységével, fegyelmezett alakzataival egységét kifejezni. Hercegszántón mintegy másfél-kétezer résztvevővel zajlott le az ünnepi menetelés és rendezvény. Itt a tömegszervezés alakzati rendje megfelelőnek mutatkozott, a felvonulást a párt prominensei vezették. Kielégítő volt a település ünnepi díszbe vonása is: a „párthelyiség, a tömegszervezetek székházai és a középületek nagyon szépen voltak dekorálva" annak ellenére, hogy egyes „reakciós" elemek megkísérelték megzavarni az állami ünnep tekintélyét. Március 30-án az éjszaka leple alatt 11 helyen a fehérre meszelt házfalakra zöld falevéllel jelszavakat írtak fel: „éljen Tito, éljen Jugoszlávia, Truman".

56 Az ünnepet megelőzően gondosan előkészített agitáció részeként a megyében falujárók és népnevelök járták a házakat és gyűjtötték a békealáírásokat", hogy a szocializmus „vívmányait" mind szélesebb körben megismertessék a lakossággal - egyben kiszűrjék az „ellenséges", „reakciós" elemeket, informálódjanak a lakosság életkörülményeiről és hangulatáról. A jelentésekben rendszerint előforduló momentum, miszerint a „reakciós" és „klerikális" elemek rendre megkísérték szabotázsakcióikkal meghiúsítani az ünnepélyeket. Az esetek döntő része a kommunista „eszményekkel" kapcsolatos ellenvélemény kinyilvánítása, az MDP által kezdeményezett törekvésekkel, „önkéntes" társadalmi mozgalmakkal szembeni rezisztencia volt. A jelentésekben fellelhető esetek magyarázata is sematikusan ismétlődő elem: „a reakció, vagy a kulákság befolyása".

51 Előfordult, hogy egyesek nem írták alá a békemozgalmi íveket. Szánkon a Horthykorszakban elöljárói hivatalt betöltő a - így a kommunista ideológia szemében eleve „reakciós" - egykori bíró kizavarta házából az őt aláírással felkereső népnevelőket. Kiskunfélegyházán három papot „lepleztek le", akik szintén nem kívánták aláírásukkal támogatni a „békemozgalom" elnevezéssel illetett, lényegében leplezetlenül kommunista propagandacélokat szolgáló mozgalmat. A megyei és felsőbb pártvezetés részére készült jelentések gyakran kitértek a lakosság „hangulatára", a szóbeBKMÖLXXXV. 1.36. f. 2. cs. 94. o.e. 1950-1956.25-34. o. Uo. Uo. Uo. Uo.