Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

konfrontáció elkerülhetetlenné vált. A délszláv lakosságot „nem világosították fel", vagy nem kellő eréllyel. Az Államvédelmi Hatóság karhatalmistái közbeléptek, a zászlót vivő délszlávokat a tömegből kiemelték és elhurcolták. Mindez „teljesen lerombolta az ünnepséget", kiváltva a lakosság elégedetlenségét. A tömeg jelentős része szétszéledt és az esti ünnepségen sem jelent meg. Feltehetően előzetes információgyűjtésen alapulva a zászlót vivők kiemelésére és a lobogó eltávolítására az ÁVH kivezényelt nyomozója még április 3-án este kapott utasítást a mohácsi parancsnokságtól. Valószínűnek tűnik az is, hogy távolról sem provokatív céllal, sokkal inkább „ideológiai" tájékozatlanságból, informálatlanságból eredően 4-én reggel a horvát nyelvű iskola jugoszláv csillagos zászlóval vonult fel. A lobogót egyébként a község délszláv lakói még 1948-ban kapták Hován Andrástól, a délszláv szövetség országos titkárától. Mindebből kifolyólag a történteket a Bács-Kiskun megyei pártvezetés az Államvédelmi Hatóság hatásköri túllépésének, sőt provokációjának ítélte. A „megyebizottság" ugyanis inkább konszenzusos utat keresett déli határ menti pozíciójának stabilizálására: javasolták, hogy a dolgozók „megnyerésére" a pártszervezet és a község közösen készíttessen egy zászlót a Jugoszláv színek alatt, de csillag nélkül, melyet május l-jén adnának át a délszláv lakosságnak."

50 További „ellenséges megnyilvánulásokról" is említést tesz az MDP megyei szervezete a párt központi vezetőségének szánt, egész Bács-Kiskunt felölelő beszámolójában. Az 1950. április 4-én lezajlott ünnepi megemlékezéseken a szocialista államrend bomlasztó elemei, a birtokos nagygazda kulákok és „klerikális reakciós erők" részéről történt néhány kirívó provokáció. A jelentés szövegkörnyezetéből kitűnik, hogy a hivatalos propaganda frázisok mögött lényegében inkább csak apró incidensekről, közbekiabálásokról, szervezetlenségről lehetett szó, amelyet a pártbürokrácia eltúlozva felnagyított. „Birteleken [sic!] a tszcs, titkár volt az előadó, a hangulat passzív volt. Előadását a reakció igyekezett megzavarni, tükrökkel világítottak a szemébe. Az előadást majdnem be kellett neki szüntetni [.. .]". 1 Egyes helyi pártszervezetek esetében kritikai észrevételeket fogalmazott meg a megyei MDP: Foktőn például a helyi pártszervezet erélytelennek mutatkozott. Az ünnepi eseményekre történő készülődés elégtelen volt. A felvonulás „néma csendben" és szervezetlenül zajlott le, az ünnepélyen a műsor pedig mindössze két szavalatból és két mozgalmi dalból, valamint 1 táncos jelenetből állt. A jelentés kifogásolja, hogy a felvonuláson leginkább csak gyerekek és asszonyok vettek részt, továbbá a község ünnepi díszítése elmaradt. Az utcák, épületek nem voltak dekorálva, a falu népe délelőtt bérmálásra készült. Mindezen hiányosságok, szervezésbeli mulasztások a foktői pártszervezet felelősségre vonását vetették fel: „Utána nézünk, miért ment itt ilyen rosszul a munka", áll a megyei MDP jelentésében.

52 Egyházi igazgatási központ lévén a megyei pártvezetés Kalocsát és vidékét fokozott körültekintéssel és gyanakvással kezelte. Bár különösebben súlyos incidensek sehol sem fordultak elő, a helyi pártszervezet tartott a „klerikális reakció" befolyásától: „a tapasztalatok azt mutatják, hogy a járási bizottságnak fokozottabb segítséget kell adni és jobban kell ellenőrizni a munkákat. A klérus a harcot folytatja és 50 BKMÖL XXXV. 1. 36. f. 2. cs. 94. ő. e. 1950-1956. 23-24. o. 51 Uo. 25-34. o. 52 Uo.