Bács-Kiskun megye múltjából 23. (Kecskemét, 2009)

TANULMÁNYOK - SZABÓ BENCE: ELRENDELT ÜNNEPEK A RÁKOSI-KORSZAK POLITIKAI ÜNNEPEI BÁCS-KISKUN MEGYEI TANÁCSI ÉS PÁRTBIZOTTSÁGI IRATOK TÜKRÉBEN

(ön)igazolására, az elért „eredmények" torzított, ferdített propagálására és a belső ellenségkép életben tartása céljából a szocialista átalakulás, a társadalmi békét és fejlődést eláruló, szabotáló kulák és „reakciós", klerikális" csoportok elleni fellépésre. A kiskunfélegyházi járási bizottság 1950. évi április 4-i ünnepség lefolyásáról tett beszámolója híven visszatükrözi a hivatalos és követendő propaganda „vonalat": a jelentés valós tényállításokon túl számos ponton tartalmaz koholt, hangulatkeltő adatokat, amelyek a szocialista államrend ellenségének tekintett társadalmi csoportok összeesküvését kívánták leleplezni, bizonyítani. A jelentés tatalma szerint a „felforgató" és „reakciós" elemek csupán azért mutatatnak együttműködést, hogy beépüljenek a kommunista elkötelezettségű dolgozók rétegeibe, hogy ott fejthessék ki konspirativ, ártó tevékenységüket. Kiskunfélegyházán a „klerikális reakció" rovására írták, hogy ugyan a parókiák az ünnepi előírások szerint fel lettek díszítve és az egyházi személyek az ünnepélyeken is részt vettek, de olyan „nyilvánvaló" szándékkal, hogy „minél közelebb állítsák magukhoz a dolgozókat". A „kulákság rafinációja" is dolgozott: „több helyen felvonultak a kulákok a tömegekkel, pl. Kiskunmajsán 14 kulák volt. Pálmonostorán 12, Alpáron 16. Ezekben a községekben szorosan a DEFOSZ

41-tagsága közé vegyeledtek és azokkal együtt vonultak fel s viharosan tapsoltak a bizonyos jelszavaknál." Nyilvánvaló, szűri le a jelentés a következtetést, hogy csupán a szándékos megtévesztés, beépülési szándék vezette ezeket a gazdákat: jófiúnak akarják magukat bemutatni ezzel is, hogy ők is részt vettek az ünnepélyen, hogy megtéveszthessék magukat a dolgozókkal. Annak szellemében, hogy van jó kulák is. "

4 A megyei MDP az 1950. évi „április 4-e kiértékelése" kapcsán elkészített jelentése említést tett a párt fővárosi központi vezetősége számára egy, a délszláv határ mentén kialakult etnikai színezetű konfliktusról is.

49 A kialakult feszültséget növelte, hogy az MDP legfelső pártvezetőség a délszláv lakosságot rendkívül bizalmatlanul, a Tito vezette „különutas" Jugoszláviát pedig a moszkvai vonal irányelveinek megfelelően ellenségesen kezelte, amelyre a hazai hivatalos propaganda is igyekezett „ráerősíteni". Ugyanakkor a helyi és megyei pártszervezet törekedett a társadalmi megbékélés, hatalmi konszolidáció erősítésére a déli határrészeken. A soktényezőssé váló konfliktusba bevont állambiztonsági hatóság és az MDP apparátusa között feszülő kettős hatalmi kompetenciából és a két szervezet eltérő működési mechanizmusából, „ügykezelési" gyakorlatából adódó ellentmondások az 1950. április 4-i ünnepi megemlékezések kapcsán jól tapinthatóak: Nehézségek voltak a Jugoszláv határ mentén", ugyanis a délszláv ajkú lakosság jugoszláv zászlóval akart felvonulni az ünnepi rendezvényen. Katymár községben végül a járási bizottságnak sikerült „meggyőzni" a lakosságot a jugoszláv zászlóval való felvonulás „helytelenségéről", a hivatalos álláspont szerint ugyanis ez provokációnak minősülne, mivel az Tito színeit képviselné a felvonuláson, a „titoista propagandát erősítené". Hercegszántón nem tudott a helyi pártszervezet megfelelő nyomást gyakorolni a lakosságra, így a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége. 1948. december 18-án alakult meg. Névleg a kis- és középparasztság szakszervezeti jellegű érdekvédelmi szerve volt, tényleges szerepe az állami agrárpolitika melletti agitáció és az MDP befolyásának növelése a parasztság körében. BKMÖL XXXV. 1. 36. f. 2. cs. 94. ő. e. 1950-1956. 16. o. Uo. 23-24. o.