Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

pénz."

278 A kivetett mennyiség felvásárlása önmagában is rendkívüli terhet jelentett: „László deákot vaj után küldén Rácz Országra, attunk költségre tall. 1 ."

279 A beszerzéssel és szállítással kapcsolatos kiadások ugyancsak számottevőek voltak. „Zombori kocsis törököknek, az kik az vajat felhordták, attanak tall. 2,5, den 25. Jankón is vittek vajat tall. 10, f. l,den 13. Az török kocsisokra költöttek tall, l."

280 Az évenkénti adó kifizetése során a török tiszteknek, tisztviselőknek adott különféle ajándékok között rendre megjelenik a vaj: 1677. január 24. „Budai nazur beknek tall. 100, 12 rókabőr, 1 farkas, 12 pár kés, 12 pint vaj, 12 sajt, 4 darutall."Az alacsonyabb rangú katonáknak fele-harmada járt. Az önkényes eljárás e téren sem volt ritka: „Vaj és faggyú árában fogott el az nazur bék tall. 15,5."

281 Egy újabb feljegyzés nemcsak azt fogja érzékeltetni, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem azt is, milyen Járulékos" költségek adódtak ezen kötelezettségek lerovása során minden egyes településre, minden egyes alkalommal: 1676. május 9. „Vezér tihajának 400 oka vajat vezér számára pénzen kellett Budán megvennünk. Elsőben vettünk egy hordó vajat, melyben volt 333 oka, okáját per den 48 [...] Mindenestül a vajnak megvétele lött tall. 70,5, den 80. Vajmérőnek adtunk tall. 1,5. Vajcédula váltságára tall. 5. Vajemelő rácoknak, kik a vezér udvarába vitték a vajat, adtunk den 40. Tolmácsnak borjas tehénért adtunk tall. 5." Ez az eset a török-magyar katonai viszonyokat tekintve egy nagyon békés időben történt. A hasonló kötelezettség a hódoltság alatt - különösen a háborús esztendőkben - végig sújtotta a mezővárosokat és a falvakat. Egy újabb adat: „Bíró uram Budán vezér számára vett 250 vajat, okáját 3 garason, egy párán. Ara 750 tészen garast, 250 párát."

282 Forrásaink hézagossága miatt nem tudhatjuk, hogy minden évben jelentkezett-e a török hatóság ilyen szertelen igénnyel, vagy csak alkalmanként. Mivel a vaj beszedését rögzítő dézsmajegyzékböl is csak kevés maradt ránk, ezek sem tudják a felmerülő kétségeket eloszlatni. Sőt az egyik legteljesebbnek látszó dézsmajegyzék, amelyet 1675-ben — egy békésnek mondható évben - készítettek, azt jelzi, hogy a gazdáktól rendszeresen szedtek vajat, illetve aki nem tudta természetben azt leróni, az pénzen váltotta meg kötelezettségét. Valószínűsíthető, hogy a város lakóitól szinte rendszeresen szedtek be külön „vajpénzt" a hódoltság utolsó évtizedeiben. Ily módon érthető, hogy a juhászat egyik fontos, számottevő pénzbeli bevételt biztosító terméke lett a vaj. Az 1674-ben kialakult árat is pontosan megismerhetjük: „Item Kamarás uramtul vajat vettünk 50 pintet." „Bíró uramtul Pattai Andrásiul hoztunk el 80 pint vajat [...] Kamarás uramtul vöttem vajat 7 pintet, adtam 7 forintot." „Kalocsa János uramtul vajat vettem pintit flo. 1." A következő évben is jelentős összeget kapott a három, legnagyobb juhászatot tartó gazda csak magától a tanácstól az eladott vajért. Kamarás Ambrustól 72 pint, Pathay Andrástól 64 pint és Kalocsa BKMÖL IV. 1508/c. 1663. 228-233. Uo. 199-208. Uo. 230-233. BKMÖL IV. 1510/i. 1676. 38-39., 123. Uo. 20-26.. ill. uo. 1683. 31-41.