Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)

TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN

lös. Amikor állandósult az adószedő tisztsége, a város gazdálkodásában a közvetlen irányítást és ellenőrzést ő vette át. Ezért érthető, hogy ennek a hivatalnak a feljegyzései, lajstromai szolgáltatják a legtöbb támpontot. Tekintettel arra, hogy a város nyájában esetenként közel kétezer jószág volt, érthető, hogy kellő számú pásztorról kellett gondoskodni. A nyájért elsődlegesen a nyájjuhász volt a felelős, akinek „kezéhez számlálták" a város juhait. Közvetlen segítőtársa a bojtár, illetve esetenként a bojtárok voltak. A juhászattal kapcsolatos gazdasági év kezdése és zárása október 26. volt. Sok feljegyzés igazolja, hogy Szent Demeter napkor számoltak el a juhaszok.

265 A nyájjuhászt az esetek többségében egész évre fogadta meg a város. Ha valamilyen ok miatt meg kellett tőle válni, sürgősen pótolták. Legrégebbi konvenciójának a szövege 1599-ből való: „Moldova Andrásnak az Juhásznak adtunk a Dézma bor árábul f. 10 szolgálattyáért Sz. Imrih napján." A következő egyezség 1629-ben készült: „Gergelyt fogadtuk Juhásznak fertali Búza, szekér széna, egi Szűr, Csuha, egi Lábravaló." Aligha kétséges, hogy nyájjuhász volt, mivel kezhére 411 db öreg juhot és 252 db bárányt adtak. 1662-ben „nyajj juhásznak. Fejes Máténak béri tall. 10 [azaz 16 forint], egész ruha, 3 fertály búza, két bárány, egy végh törökvászon." Vak Istók, aki 1672-től 13 éven át ismételten elszegődött a városhoz, lényegesen más feltételekkel szerződött: „Vak Istók juhász béri esztendeigh f. 18. Egész ruha és másfél száz juh teleltetése."

266 A juhtenyésztés sajátosságából adódik, hogy február végétől a pásztorok munkájajelentősen megnőtt. A nagyobb nyájakhoz külön ellető pásztort kellett fogadni. Ez a nagy szakértelmet és a heteken át tartó éjszakázás miatt rendkívüli fizikai igénybevételt jelentő munka az éves szaporulatot csaknem döntően meghatározhatta. A város is rendszeresen alkalmazott ellető pásztort: 1671-ben Fejes Máténak 4 forintot fizettek e tevékenységéért. A bárányoknak az anyjuktól történő elválasztása után nélkülözhetetlenné vált a fejős juhász. Alkalmazás általában Demeter napig tartott. A rájuk vonatkozó legkorábbi feljegyzés 1640-ből maradt ránk: „Az fejős juhászt, Gergely fogadtuk meg esztendeig f. 14. Egész ruha, egy nadrág, 2 imegh." A néhány évvel később kelt egyezség szövege valamelyest eltérő: „Fejős juhásznak bére 16 F. és egész ruha, egy bárány." 1657-ben újabb változattal találkozunk: „Fejős juhászt Andrást fogadtuk meg 19 bárányban esztendeig, egész Ruhában." A városnak lehetősége volt arra, hogy kisebb kedvezmények révén a legjobb szakembereket szerződtesse. Somodi István 1665-től 1685-ig csaknem megszakítás nélkül a város szolgálatában állt. Bár kb. fél évre szegődött, konvenciója a pásztorokéhoz képest valamelyest kedvezőbb volt. Nyilván a rendkívül megterhelő munkát ismerték el ezzel. Fizetsége első alkalommal: „fi. 12, egész ruha, 2 saru, 2 ümegh s gatya, 1 fertály búza." 160-ban lényegesen kedvezőbb feltételeket tudott elérni: „Somodi István béri fl. 6, 3 fertály búza, 1 szekér fa, 1 saru, 1 ruha." Érdekességként célszerű megemlíteni, hogy a következő évben ennek ellenére elszökött, majd a város mégis ismét szerződést kötött vele valamivel kedvezőbb feltételekkel.

267 Ez történt 1663-ban is: „Die 26. Ociobtis. Szent Dömötör napkor az város juhait megszámlálván...". BKMÖL IV. 1504/m. Robotlajstrom, 1663. 120. SZABÓ Kálmán, 1986. 111., ill. BKMÖL IV. 1508/c. 1672. 244. Az konvenciókkal kapcsolatos idézetek a jelzett évek adókönyveiben a városi alkalmazottak bérének felsorolásában találhatók, valamint I. SZABÓ Kálmán, 1986. 133.