Bács-Kiskun megye múltjából 22. (Kecskemét, 2007)
TANULMÁNYOK - IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR: ÁLLATTARTÁSUNK A HOMOKHÁTSÁG KÖZEPÉN A XVII. SZÁZADBAN
senek meg, a kárt fizessék meg; annak felette ez is végeztetett a becsületes tanácstul, hogy ha valamely gazda vagy lakos ember valamely juhásztul efféle jószágot bé vészen, aki nem az övé volna, az az ember is hasonló büntetést vészen el a minémüt ezen juhászok, ha rajta érik." 253 A kellő körültekintés hiányában száraz évszakokban tűzgyújtással gyakran igen komoly károkat okoztak. Ennek megelőzésére is több szigorú intézkedést kellett hoznia a tanácsnak. „A mezőt ne gyújtogassák, mert akit rajta érnek hasonló képen megégetik." „Az Szállásokat, Telelőket, Nyaralókat, Aklokat senki ne merészellye pusztítani vagy égetni, mert az kit rajta érnek tudtára legyen, hogy az egész szállásnak az árát rajta meg veszik." 254 A következő évtizedek, sőt évszázadok hasonlóan csekély eredménnyel járó szabályozásai azt sugallják, hogy a kisebb-nagyobb kihágások, visszaélések a juhászainak szinte velejárói voltak. Ezt megerősíti az a tény is, hogy más vidékeken ugyanilyen sziszifuszi erőfeszítéseket tettek a helyi és a megyei hatóságok évszázadokon át. * Forrásaink jellegéből adódik, hogy az egyes adózók, a város egyes polgárai gazdálkodásának, még kevésbé juhászatának csak egy-egy évre vonatkozó adatai sem állnak teljes egészükben rendelkezésünkre. így gazdálkodásuk sajátosságait nem tudjuk érzékeltetni. Éppen ezért célszerű a városi tanács működése során keletkezett viszonylag bő írott anyagot hasznosítani. Ez annál inkább lehetséges, mivel a testület évszázadokon át önálló és széles körű gazdálkodást folytatott, választott tagjai maguk is komoly gazdaságot birtokoltak, irányítottak, így szigorú ellenőrzésük mellett rentábilis volt csaknem valamennyi ágazat működése. Az összegyűjthető figyelemre méltó adatsorok feldolgozását az is indokolja, hogy nemcsak a hódoltság területén, hanem az ország többi részén is aligha akad olyan számottevő város vagy mezőváros, amelynek ez irányú tevékenysége ilyen szinten dokumentálható és elemezhető lenne. Korábban is utaltunk arra, hogy Kecskemét jegyzőkönyvei 1591-től maradtak az utókorra. 25:1 Az első köteteket valószínűleg még nem folyamatosan vezették, hanem csak a legfontosabb bírói döntések, tanácsi határozatok kerültek bele. A fennmaradt kijegyzések érthetően még hézagosabbak. Bár a tanács juhászatárói ezen keresztül széles körű gazdálkodásáról - csak 1598-ból való a legkorábbi adatunk, aligha kétséges, hogy ez a gyakorlat komoly előzményeken alapult. Hornyik János gyűjtötte ki magának: 1598 „A város tartott juhászatot. (Barma is volt)". Egy másik kijegyzése már több adatot őrzött meg: „Szent György napkor, midőn az új főbírónak, László Ferencnek kezéhez számlálják a város juhait, volt az mindössze a fejőssel egyetemben 209 darab." 2 """ 5 Ez legfeljebb egy közepesnek mondható nyáj volt, és vele kapcsolatosan további adatok nem állnak rendelkezésünkre. A következő évből a város juhászának, Moldova Andrásnak a bérét rögzítették. 1629-ben Gergelyjuhász konvencióját határozták meg, majd 1649-ben és 1657-ben a fejős juhász IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 141., ill. 194. SZABÓ Kálmán, 1986. 130. Sajnos ezek 1944-ben minden bizonnyal elpusztultak. Az ezt megelőző évszázadban több kiváló történész kamatoztatta adatit. A belőle készített jegyzetek alapján állt össze egy önálló forrásközlés: L. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996., ill. 1998. Az egykori jegyzőkönyv 213. oldaláról készült kijegyzés. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor, 1996. 47-48.
